Impotens a pasim

Szakértő szemmel

Kedves Betti,

Manapság a fiatalok többsége (akik pornófilmeken „nőnek fel" és vajmi keveset tudnak a valós szexualitásról) küzd valamilyen szexuális zavarral vagy szexuális tudatlansággal, amelynek azonban gyakran a tudatában sincsenek, hiszen számukra tulajdonképpen nincs is zavar, csak a partner észleli a hiányosságokat. S ha ráadásul ez a partner meghagyja őket ebben a tudatlanságban, méghozzá évekig, akkor ők még bizonyosabbak lesznek afelől, hogy ők bizony nagyon jó szeretők, ezért nem is próbálnak változtatni. Ezért lenne nagyon fontos a szexről beszélni is, méghozzá minél többször és minél őszintébben. El kellene mondanod a barátodnak, hogy neked nem jó a szex ebben a formában, és azt is el kellene mondani neki, hogy miért is nem jó. Fontos, hogy ne bíráld és kritizáld, hanem megértően, ugyanakkor őszintén vezesd rá a hiányosságokra. Ha ugyanis nem mondod meg neki, hogy neked nem jó, vagy, hogy valami hiányzik, akkor ő nem fog tudni változtatni, és beszélgetés nélkül a szexmegvonás sem megoldás (sőt, egyáltalán nem megoldás az ilyesmi).
A szexet mindenki úgy tanulja, senki sem születik nagyszerű szeretőnek, hanem a tapasztalatok és a partner segítségével tud azzá válni. Fel kell fedezni egymás testét (és lelkét), meg kell tapasztalni a test adta jelzéseket és meg kell tanulni válaszolni rájuk. Ez nem megy egyik napról a másikra, ehhez idő kell, valamint sok türelem és kellő intim ráhangolódás a másikra és magunkra. Vannak olyan férfiak, akik „értenek" az apró jelzésekből és rávezetésekből, többségük azonban a nyílt beszédet szereti és azokból is ért. Ezt nem hibának kell felfogni és úgy kezelni, hanem egy „különbségnek" kell tekinteni, hiszen a férfiak és a nők másképp működnek a partnerkapcsolatokban, a szexualitásban. Míg a nők többsége nagyon jól érzékeli a nem verbális jelzéseket, addig a férfiak többsége ezekre nem- vagy másképp reagál, mint ahogy azt a nők elvárnák. Ez pedig a legtöbb esetben nem azért van, mert a férfiak nem lennének őszintén szerelmesek és nem figyelnének a nőre, hanem azért, mert ők „másképp" figyelnek.
Lesarkított példák ezek - és természetesen nem lehet általánosítani és leegyszerűsíteni férfiakra és nőkre- ezzel inkább csak arra szeretnék rámutatni neked, hogy a férfiak és nők között vannak bizonyos működésbeli különbségek, amelyek kihatnak a mindenféle kölcsönös kommunikációikra, így a szexualitásra is; így az ebbéli zavarokra a megoldást csakis az őszinte és nyílt beszélgetés adhat. S ami még nagyon fontos, hogy konkrét is legyen az a kommunikáció: azaz konkretizálni kell, hogy mit is szeretnénk, és mi az, ami a szexben jó vagy nem jó. Csak így lehet utat találni egymáshoz, és így tudjátok ti is megtalálni azokat a formákat, amelyek mind a kettőtöknek őszinte örömet okoznak. A szex ugyanis csak akkor tud kiegyensúlyozott lenni, ha az ember nem megy bele olyasmibe, ami neki nem esik jól. S ha valami valakinek nem esik jól, akkor azt nem szabad erőltetni, inkább beszélgessetek róla, hogy az a valami miért nem jó neked, vagy neki, így megtalálhatjátok rá a megoldást is. A szex gyakorisága bizonyosan változni fog, amint minőségében is változik, és „beáll" majd egy olyan gyakoriságra, ami mind a kettőtöknek megfelel. (A szexigény ugyanis mindenkinél más, és nincs feltétlenül kapcsolatban azzal, hogy valaki mennyire szereti a párját, vagy, hogy neki nem lenne jó a szex, ezért kívánná ritkábban).
Röviden összefoglalva: tessék őszintén és gyakran beszélgetni a szexről, és tessék a megbeszélteket őszintén gyakorolni is, a többi pedig alakulni fog majd spontán.