Invagináció

Betegség leírása

Invaginatio akkor következik be, ha a bélhuzam egy szakasza (orális szakasz) az őt követő (aborális) szakaszba teleszkópszerűen begyűrődik, invaginálódik.
Leggyakrabban ileo- coecalis (csípőbél-vakbél) és ileo- colicus (csípőbél-vastagbél) lokalizációban fejlődik ki, kevésbé gyakori a coeco- colicus (vakbél-vastagbél) és ritka az önmagában ilealis (csípőbél) elhelyezkedés.

Epidemiológia:
Az intussusceptio a bélrendszeri elzáródás leggyakoribb oka 3 hónapos és 6 éves életkor között.
Három hónapos kor előtt ritkán fordul elő, gyakorisága 36. hónaptól tovább csökken.
Gyakorisága 2-4 eset 1000 születésre. A fiúk lányok aránya 4:1.
Leggyakrabban 5-9 hónapos korban fordul elő.

Patogenezis:
Oka rendszerint ismeretlen.
Gyakorisága szezonális ingadozást mutat, tavasszal és ősszel gyakrabban fordul elő.
Irodalmi adatok bizonyítják az invagináció kapcsolatát az adenovírus fertőzéssel ill. ismert, hogy gasztroenteritisz szövődményeként is jelentkezhet.
A klasszikus elképzelés szerint a proximális (felső) bélszakaszt a perisztaltika sodorja a disztálisabban fekvő (gyomortól távolabbi) bélbe.
A kórtörténésban nagy szerepe lehet az ún. "vezetőpontnak", ami tehetetlenségénél fogva sodródik a perisztaltika által és húzza magával a proximális belet a disztálisba. Vezetőpontként viselkedhet pl. hypertrophiás Peyer plaque, appendix, Meckel diverticulum, polyp, mesenteriumon lévő megnagyobbodott nyirokcsomó, tumor, láttunk már bélduplikációt, haemangiomát.
Ilyen vezetőpontot általában 3 éves kornál idősebb gyermekben látunk. A típusos életkorban (5 hó- 3 év) a legtöbbször vezetőpont nem állapítható meg. Valószínűleg ebben az életkorban az invagináció más okra vezethető vissza.

Betegség tünetei

A betegség legfontosabb kórjelzője a periodikus sírás, nyugtalanság. A perisztaltika heves colicát- hasi fájdalmat- okoz, kisebb szünetekkel. Amennyiben az intussusceptio (bél-betüremkedés) nem oldódik, a gyermek egyre elesettebbé, gyengébbé válhat.
A klasszikus tünetek - a periodikus sírás, tapintható invaginációs tumor, véres, málnazselére emlékeztető széklet - ritkán jelentkeznek együtt. Az invaginaciós tumor tapintása nem mindig könnyű egy síró csecsemőnél.
A véres széklet nem feltétlen tünet, sokszor félrevezető és dysenteria (vérhas) gyanúját veti fel. A vér általában az első 12 órában ürül a széklettel, de előfordul, hogy napokig nem is ürül vér. A gyermekek 60%-nál a széklettel friss vér és nyák ürülését észlelhetjük, ezt nevezik az ú.n. „málnazselé-székletnek".
A többi tünet a kialakuló ileus (bélelzáródás) tüneteként jelentkezik: hányás, haspuffadás.
Nagyon fontos, ha a tünetek egyike egyezik az életkorral (kb. 3 hó-6 év) mindenképpen gondolni kell az invaginacióra.

Véres széklet

Invaginációs tumor

Gyengeség

Elesettség

Hasfájás

Nyugtalanság

Periodikus sírás

Irrigoscopiás vizsgálat

Röntgen

Ultrahang vizsgálat

Fizikális vizsgálat

A kezelés célja a betűrődött bél helyreállítása.
Az első lépésként minden esetben célszerű vagy gázzal (levegő- pneumaticus), vagy folyadékkal (hydrostaticus- gastrografin) desinvaginatiót megkísérelni UH vagy RTG képerősítő segítségével.
Az esetek nagy részében a beöntésként adott levegő, vagy folyadéknyomás kipréseli az invaginátumot. Ha a kontrasztanyag szépen kirajzolja a coecumot és átfolyik a vékonybélbe biztos a siker. Ha az ileumba nem folyik át a kontrasztanyag akkor biztosak nem lehetünk.
A konzervatív desinvaginatio az esetek több mint 80%- ában sikerrel jár.
Esetenként sikertelen kísérlet ismételhető is.
A hosszú ideje fennálló, peritonitisszel (hashártyagyulladás) szövődött bélelzáródásban az intussuscipiens perforációjának veszélye miatt nem szabad megkísérelni az intussusceptio hydrostaticus oldását.

Műtét:
Sikertelen pneumaticus vagy hydrostaticus desinvaginatio után műtét indokolt.
Laparoscopos desinvagináció a legmodernebb, a legkíméletesebb eljárás.

A betegség első tünetei jelentkezésekor forduljon szakorvoshoz!