Jótékonyság Szegeden

- Vannak olyan csoportjaink, amelyek tagjai rendszeresen dolgoznak a rászorulókkal, járnak a kórházakba, a hajléktalanokhoz, vagy akár a börtönbe is. Ezt a kört bővítettük ki, és nem csak a katolikus fiatalokat hívtuk meg a különböző programok lebonyolítására. Voltak köztük reformátusok, evangélikusok, metodisták és baptisták is.

- Hogyan állították össze a programokat?

- Úgy gondoltuk, hogy a fiatalok között tesszük közzé a felhívást, azok között, akik még keresik önmagukat. Így elsősorban egyetemisták csatalakoztak a Karitatív Hét programjaihoz, de például nagyon örültük a Karolina Gimnázium növendékei jelentkezésének is. Nekik talán a pályaválasztásban is segíthet egy ilyen rendezvénysorozat.

- Egy-egy helyszínre nem tudott mindenki elmenni. Hogyan hangolták össze az előadásokat?

- Huszonhárom közösséget kerestünk meg a városban. Az volt a cél, hogy minél több helyre eljusson a híre a rendezvénynek. Aztán az előadásokra már a közösségek készültek fel, mindenki annak megfelelőt választott, ahová éppen mennie kellett. Az erő tehát a közösségekben van. Egy helyre két- három közösség készült már november óta. Volt, aki énekkel, verssel, mesével, bábos produkcióval.

- Hányan vettek részt összesen a programban?

- A Katolikus Karitasz részéről ketten koordináltuk az eseményeket. Egyébként a megkeresett több mint húsz közösségből tizennyolc mondott igent, így csaknem kétszáz főt mozgattunk meg. A jelentkezők száma közösségenként négy és harminc fő között változott.

- Hogyan döntötték el, hogy kiket látogassanak meg?

- Egyhetes programot álmodtunk. Ahová biztosan el akartunk menni, az a börtön volt, illetve a kórházak. Az utóbbi sajnos a látogatási tilalom miatt most nem sikerült. Ezen kívül körülnéztünk, hogy hol jönne még jól az emberi szó és a segítség. Miután a Csillagbörtön központi épületébe sokan járnak, így mi a dorozsmai úti részlegét választottuk, de voltunk hajléktalanszállóban, gyermekotthonban és a Családok Átmeneti Otthonában is. Sőt a mozgássérülteket is meglátogattuk egy sportverseny keretében.

- A Karitasz nem csak műsort, de gyakorlati segítséget is "vitt".

- Igen. Mindenhol megkérdeztük, hogy minek örülnének akár a program keretében, akár egyéb téren. Így volt, ahol meghatározták, hogy húszperces műsort szeretnének énekkel, máshol inkább mesével. Volt, ahol a ruhának örültek, volt ahol mesekönyvet vagy játékot kértek, de mindenhol volt egy kis mézeskalács is.

- A szervezet munkájában ez csak egy töredék az egész éves feladatok sorában.

- Elsődleges feladatunk a különböző plébániák közti karitatív feladatok összehangolása az egyházmegyében, azaz Csongrádban és Békésben. Ruhát gyűjtünk, élelmiszert juttatunk el a rászorulóknak, csoportokat szervezünk kórházlátogatásra, a hajléktalanokat segítő teajáratokra. Ez utóbbi munka október közepétől május végéig tart - teát és zsíros kenyeret viszünk minden szerdán az utcán élőknek. A programban tucatnyi önkéntes vesz részt folyamatosan. A tizennyolc kilogramm kenyér elkészítését követően valamivel több mint félszáz embert látogatunk meg. A téli időszak után a nyár más munkát hoz, akkor már a rászoruló gyermekek táboroztatását szervezzük - mutatott rá Bánvölgyi Helga.

A program végül közös istentisztelettel zárult, ahol a nagy munka után megoszthatták az élményeket a résztvevők. Az esemény sajátos nyíltságától a szeretetszolgálat új önkéntesek jelentkezését és újabb csoportok elindulását is várta.