Se veled, se nélküled

Szakértő szemmel

Kedves Judit,

Mindannyian tudjuk, hogy nincsen tökéletes ember, és nincsen tökéletes párkapcsolat, ahogy tudjuk azt is, hogy a „jó" párkapcsolatért is keményen meg kell dolgozni mind a két félnek. Amennyiben hosszútávon csak az egyik fél adja bele a munkáját, a másik nem, akkor a kapcsolat semmiképp sem lehet harmonikus, vagy kiegyensúlyozott. Emellett nagyon fontos az is, hogy a kapcsolatban fejlődjünk, egyénileg és közösen is. Ha ez a fejlődés megakad, vagy el sem indul, akkor a harmonikus kapcsolat szempontjából ismét csak zsákutcában kötünk ki. Feltételezem, hogy ezért lett vége az előző, 11 évig tartó kapcsolatodnak is, mert mindez a fejlődés nem tudott megvalósulni. A leveledből nem derül ki, hogy a mostani kapcsolatodban miért kérted a szünetet, de bizonyára volt rá okod, amelyen akkor el kellene gondolkodni: miért akartad? Változott- e valami a kapcsolatotokban és maga a kapcsolat fejlődött-e? Ahogy azon is el kellene gondolkodnod, hogy vajon a félelmeid miatt vagy-e még benne ebben a kapcsolatban, vagy vannak azért őszinte érzelmek is, amelyek még tudnának fejlődni? Ha igen, akkor le kellene ülni a pároddal és meg kellene beszélni a dolgokat, kellő nyitottsággal és valódi őszinteséggel. Ez azonban csak akkor működhet, ha Te szeretni tudod ezt a férfit. Ha azonban nem, márpedig te azt írtad, hogy ezt a férfit nem igazán szereted, akkor talán nem kellene mindezt erőltetni. (Hogy nem igazán szereted, mutatja az is, hogy a rossz szokásait sem tudod elfogadni, valamint, hogy hiányolod a régi párodat, ami teljesen természetes ebben a helyzetben, hiszen jelzed, hogy nem igazán szereted a jelenlegi párodat). A szerelmet nem lehet erőltetni és kierőszakolni. Akkor sem, ha 35 éves vagy. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy meg kell alázkodnod (elsősorban magad előtt), és alá kell vetned magad egy olyan kapcsolatnak, amelyben nem vagy boldog, és amelyben nem tudsz kiteljesedni. Adj időt magadnak, ismerd meg mélyebben a saját érzéseidet, és tudd meg, hogy tulajdonképpen mit is akarsz ettől a férfitól, és mit akarsz az életedtől. Ha nem szereted ezt a férfit igazán, akkor lépj tovább. Ne vedd el magadtól sem, de tőle sem a lehetőséget, hogy egy másik ember mellett esetleg boldogok lehessetek. Azzal ugyanis, ha nem szereted igazán, becsapod őt is és magadat is, amitől sem ő nem tud boldog lenni, sem te. Természetes, hogy félsz, hogy tele vagy aggályokkal és úgy érzed, hogy jobb talán egy rossz, de már ismert kapcsolatban benne lenni, mint kilépni az „ismeretlenbe", hiszen mi van, ha az még rosszabb lesz? Természetes, hogy nem akarsz csalódni, nem akarsz magadnak fájdalmat okozni. Sajnos e nélkül a "rizikó" nélkül azonban a boldogságot sem lehet megtalálni. A továbblépés, a kapcsolatból való kilépés ugyanis valóban egy nagy "rizikó", hiszen nagyot lehet vele csalódni. Ám ez a se vele, se nélküle kapcsolat csak felőröl titeket, de előre nem visz. Ezért kellene lépni. Aki ugyanis mer kockáztatni, az ugyan sokat csalódhat, de végül (kellő hit és kitartás után) nyerhet is, méghozzá boldogságot. Aki viszont nem mer lépni, nem csalódik ugyan, de nem is lesz igazán boldog. Ne ijedj meg a csalódásoktól és a kezdeti nehézségektől, vezessen az a cél, hogy ha esetleg csalódni is fogsz, de a végén ott vár majd az „a" férfi, akit Neked szánt az Ég, és akit majd Te is őszintén tudsz szeretni és értékelni, akivel majd őszintén boldog tudsz lenni.