Kaszinóban kezelteti a vérkeringés betegségét

A vérkeringési betegségben szenvedők között van, aki a hegyvidéken talál gyógyírt, egyesek viszont a játékkaszinók levegőjét tartják üdvösnek. Így látja Victor Atanasie Stanculescu tábornok, is, akit az 1989-es forradalomban elkövetett népirtás miatt tizenöt évre ítéltek el Mihai Chitac tábornokkal együtt. A romániai forradalmat kirobbantó temesvári felkelés idején a tömegbe lövettek, hetvenkét személy vesztette életét, 253-an pedig megsebesültek.

Az orvosi szakjelentés szerint mindketten súlyos szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek, ezért egy adott időszakra elhagyhatták a zsilavai börtönt. Stanculescu büntetését május 12-én egy évre függesztették fel, így adva lehetőséget számára, hogy kórházban kezeltesse magát.

A HotNews internetes portál azonban videokamerájával sajátos gyógyhelyen "érte tetten" az elítéltet, mégpedig Bukarest központjának egyik játékkaszinójában, ahol egy hölgy társaságában két órán át tartózkodott, majd éjféltájban távozott.

A HotNews riporterének kétségtelenül indiszkrét kérdései azonban rendkívüli módon idegesítették a tábornokot, akinek az őt kísérő hölgy sietett a segítségére, megfenyegetve a riportert. "Miért csinálod ezt a disznóságot? Mindjárt széttöröm a kamerádat!" - kiáltott a nő, de Stanculescu e pillanatban jobbnak látta válaszolni a kérdésekre. Azt mondta, egészségi állapota lehetővé teszi számára, hogy két-három órát töltsön szerencsejátékkal.

Ahhoz persze nincs elég jól a tábornok, hogy visszatérjen cellájába, legalábbis ezt vallja Alice Draghici, Stanculescu ügyvédje is. "Miért, milyen egészségi állapotban kell lennie valakinek, hogy elmenjen egy játékkaszinóba? Ugyanolyan állapotban van, mint azelőtt, amikor kijött a börtönből" - mondta az ügyvéd. Emlékeztetett: a tábornokot csak attól tiltották el, hogy elhagyja Bukarestet. Azt pedig nem kívánta kommentálni, hogy valaki miért éppen egy játékbarlangban tud igazán kikapcsolódni.

Stanculescu elítélésével kapcsolatban annak idején a média azt firtatta, hogy az ítéletre miért csupán a cselekmény elkövetése után húsz évvel került sor, és egyáltalán, ennyi idő elteltével volt-e értelme börtönbe zárni az öregembert, még ha súlyos felelősség is terheli őt. A bírák azonban nem méltányolták ezeket a körülményeket. Úgy tűnik, az elítélt most a kaszinóban is hiába próbált szerencsét, fennakadt a média hálóján. Bizonyára úgy vélte, hírneve szempontjából már nincs jelentősége ennek a "malőrnek".