Késedelmesen megszólaló gyerekek

A 18 hónapos gyerekek közül négyből egy nem tudja kimondani azt a 20 szót, amelyet nemzetközileg úgy ismernek el, mint minimum-küszöböt, amely alatt már beszédkészségi elmaradottságról lehet beszélni.

A gyermekgyógyászok szerint az okok között lehet az egészen kiskorúaknál megfigyelhető sok tévénézés, az egykék számának növekedése, az, hogy a szülőknek nincs idejük a mesélésre.

Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a mai szülők túlságosan aggódnak minden olyan minimális jelre, amely lassíthatja a gyermekük fejlődését. Régebben a gyermekorvos azt mondta volna annak az aggódó szülőnek, akinek gyermeke még két éves korában sem akar beszélni, hogy a kicsi egyszerűen csak lusta. Ma azonban az orvostudomány szerint, ha ilyesmi történik, akkor az okokat jobb megvizsgálni.

A brit felmérés szerint a lányok 34 %-a, a fiuk 27 %-a mondja ki az első szót már 9 hónapos korában. A többiek csak később.

Az okok megtalálása fontos az orvoslás szempontjából. Ennek módja lehet a hallásvizsgálat az újszülöttnél. Ugyanis a süketség vagy a halláscsökkenés lehet egyik oka a beszédhiánynak. Ha ezt a vizsgálatot nem csinálják meg a születés után közvetlenül, akkor később el lehet végezni az úgynevezett Boel-tesztet, amely akusztikai stimulációkkal állapítja meg, hogy a gyerek rendesen hall-e.

Az ilyen szempontból problémás gyerekek számának növekedését az is okozhatja, hogy sok a koraszülés, a normálisnak tartott súlynál kisebb súllyal születettek száma.

A szülőnek azt is tekintetbe kell vennie, hogy a gyerekeknél sokszor a mozdulatok helyettesítik a szavakat és nagyon jól meg tudták értetni ilyen módon magukat.

A beszédre ösztönzésnél fontos, hogy a szülő figyelmesen meghallgassa a gyereket, javítsa ugyan ki, amit nem helyesen mond, de ne úgy, hogy megköveteli tőle a hiba kijavítását. Ezt bízza a gyerek utánozó készségére. Ne csúfolja a hibásan beszélő gyereket és a világért ne tegyen úgy, mintha nem hallaná meg a rosszul ejtett szót.