Kínai banditák japán tetoválásokon

I. Miklós orosz cár, V. György angol király sárkányokat tetováltattak karjukra, amikor fiatal éveikben Japánba látogattak, úgy mint az a sok nyugati ember, aki a XIX. század végén e1utazott a felkelő Nap országába és elbűvölte a tetoválások sokszínűsége és gazdag motívumai. 1872-ben a japán kormány megtiltotta a tetoválást, hogy civilizáltabb képet mutasson a Nyugat felé. Ettől kezdve az ezeréves hagyomány gyakorlása illegális volt és lassan már csak az alvilággal asszociálták. Ezt segítette elő az is, hogy bevett gyakorlat volt tetoválással megjelölni a bűnösöket, akik szabadulásuk után rendszerint egy nagyobb méretű tetoválás alá rejtették a börtönben rájuk sütött jelet. Közrejátszott a tetoválás megítélésében az is, hogy a jakuzák, a japán szervezett bűnözés tagjai is tetoválással jelölték összetartozásukat.

A második világháború után a tetoválás újra szabad utat kapott, de az előítéletet nehéz megszüntetni, így a mai napig előfordul, hogy tetováltat nem engednek be nyilvános uszodába.

„Ez a felfogás az utóbbi időben kezd változni, sok férfi és nő tetováltatja magát, a jakuzák viszont felhagytak ezzel a szokással, mert nem akarják felhívni magukra a figyelmet" - magyarázta Josihito Nagano, művésznevén III. Horiosi. A 63 éves mester, a világ egyik leghíresebb tetoválója az utóbbi három évtizedben azon dolgozott, hogy ez a művészet ne legyen száműzött a saját országában, több könyvet publikált, amelyek munkáját illusztrálják és megnyitott Jokohama városában egy múzeumot, amelyet a tetoválásnak szentelt.

Most elérte, hogy a tokiói Vanilla Gallery kiállítsa 108 olyan képét, amelynek szereplői a Suihuzhuannak, a kínai klasszikus irodalom egyik legjelentősebb művének a banditái. A könyvet a XVIII. században fordították le japánra és a bennük látható tetoválások ma is irányadóak Japánban. Josihito Nagano számos kliensén örökítette meg ezeket. Ő maga 21 éves korában tetoválta magát először, de, mint mondja, mindig hatással volt rá "a tetoválások ereje és szépsége".