Kinek a felelőssége élsportolóink egészsége?

Megkerestük Dr. Dobos Józsefet, aki 28 évig volt a Kajak-kenu Szövetség keretorvosa, s munkája elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Érdemérem Lovagkeresztjét. Öt Olimpia van a háta mögött, és maga is sportol. Amatőr tollaslabdázó, fiával többször indult páros versenyen. Interjúnk is éppen egy edzés szünetében készült.

- Nem is jó sportorvos az, aki nem űz valamilyen sportágat?

- Szerintem ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a szakmában, segít, ha átérzi, milyen is az, amikor már csak a fülén kap levegőt, vagy pszichésen megéli az elvesztett verseny lelki terhét. Ugyanakkor a példamutatást is fontosnak tartom.

- Önnek volt már sportsérülése?

- Igen, 2004-ben a jobb lábszáramban történt egy részleges izomszakadás. Fel kellett adnom a versenyt.

- Odafigyel-e az étkezésére? Esetleg ebben is példát mutat?

- A Budapest II. osztály, amelyben tollaslabdázunk, azért még nem élsport, kövezzenek meg, de én különösebben nem fektetek ebbe energiát. Maximum annyiban, hogy három és fél órával az edzések előtt már nem eszem, és odafigyelek a folyadékbevitelre. Egyébként a magyar konyhának megfelelően táplálkozom.

- Sejtem, hogy így a táplálék-kiegészítők is csak messzi ismerősei.

- Nekem nincs rájuk szükségem, de bizonyos táplálék-kiegészítők valóban indokoltak az élsportolóknál, hiszen nekik más az anyagcseréjük. Ugyanakkor a visszajelzések is azt mondatják velem, hogy közel sem kell akkora jelentőséget tulajdonítani ezeknek a termékeknek, mint ahogy az a reklámokban szerepel.

- Ön belülről hogyan látja, milyen a sportorvosi ellátás ma idehaza?

- A rendszer világszínvonalú, a működéséhez azonban nincsenek meg a feltételek. Kevés ország büszkélkedhetne megyei, körzeti, kerületi sportorvosi rendelővel, ami nálunk létezik, csak hát a megfelelő műszerek hiányában, öt-tíz évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva, hatékonyságuk nem jeleskedik.

- Nyugat-Európában nyílván sokkal kielégítőbbek a feltételek...

- Nem egyértelműen. Külföldön edző magyar élsportolóink és Magyarországon élő külföldi sportolók például arról számolnak be, hogy sok helyen nincs is EKG vizsgálat, ugyanakkor vannak országok, ahol nagyon színvonalas munka zajlik. Tehát a határokon túl is változó a helyzet.

- A terheléses vizsgálat valóban „hiánycikknek" számít a kajak-kenuban?

- Tény, hogy régebben több lehetőségünk volt ezt felajánlani a sportolóknak. Másrészről azt is tudni kell, hogy a sportorvos nem hatóság, nem kötelezhet senkit a rendelkezésre álló vizsgálatokra. Az edző tudja, hogy kinek, mire van szüksége, és annak sok értelmét nem látom, hogy az eredmények az íróasztalfiókokban végezzék.

Hallgassa meg, hogyan állnak egyes sportolók a terheléses vizsgálatokhoz!

- Vagyis a hatékony együttműködéshez fontos a sportolók hozzáállása is.

- Így van, például már az együttműködést jelent, ha a mindennapokban is vigyáz magára a sportoló, s például az olimpiai faluban, verseny előtt nem otthoni szalonnát eszik.

- Ha a magyar küldöttségnek lenne saját szakácsa, ez a tapasztalat elmaradhatna, azonban Ön miben látja a szakma legnagyobb hiányosságát?

- Mint sok más területen, itt is megvan a hardware, de a szoftver hiányzik. Fontos volna, ha több anyagi ráfordítást és szakmai elismerést kapnánk. 2007-ben, mikor elterjedt, hogy az Olimpia után máshol folytatnám, sok jelentkező akadt nagy hirtelenjében. Aztán, mikor elmondtam, hogy ez a munka mivel is jár, szép sorjában lemorzsolódtak a fiatalok. Azt gondolom, hogy a még nem sportorvos kollégáknak nagyobb sportattitűdre volna szükségük ahhoz, hogy hatékonyan segíthessenek. Illetve nagyon fontos volna a nagyobb elismerés is a szakma részéről.

- Önt mi tartja csaknem három évtizede a kajak-kenusok szolgálatában?

- Óriási élményt jelentett mindig, amikor egy-egy talpig verejtékben fürdő győztessel összeborulhattunk. Erőt adtak azok a szülői köszönetek, amelyeket a gyerekek kisebb-nagyobb versenyeken elért eredményeik után kaptam. Ezért megéri csinálni.