Zsófi: „Jocó, nem ismersz valakit kis hazánkban, aki fascia kezelést alkalmaz állatokon? Nagy szüksége lenne rá a kiskutyámnak.”
Jocó: „Sajnos nem…., de mondjuk az anatómia, az anatómia. Szívesen megnézem!”
Így vágtunk bele Zsófival és Rumlival egy izgalmas kalandba. Még sosem kezeltem állatot korábban, de mivel állatok között nevelkedtem és a képzéseimen fél füllel hallottam, hogy Finnországban nagyon népszerű a Stecco fascia manipuláció állatokon való alkalmazása, így izgatottan vágtam bele ebbe a kihívásba. Minden ugyanúgy történt, mint ahogy egy embernél, csak a kérdéseimre most Rumli helyett Zsófi válaszolt.
Elővettem egy vizsgálólapot és a név részhez felírtam: Rumli, 11 éves és megkértem Zsófit, röviden mesélje el Rumli élettörténetét.
Zsófi: „Rumli testvéreivel együtt, devecseri árvaként került fel Pestre, az iszapömléses katasztrófa után. A habosbabos 5 kis gombócka valamelyik szülője biztosan agár lehetett. Mi a következő év januárjában találkoztunk, mikor az őt gondozó alapítványhoz önkéntesnek jelentkeztem. Kértem, hogy olyan kutyust keressenek nekem, akinek nagyon szüksége van, hogy kutyaiskolába járjon vagy kutyatrénerhez, és így gazdira leljen. Így is történt. 3 hónap rendszeres együtt (iskolába) járás után a nevemre vettem, és összebútoroztunk. Ennek már 10 éve.
2 évesen végig járta velem a kutya-fizioterapeuta tanfolyamot. Jószerivel az egész évfolyam rajta gyakorolt. Türelmesen engedte a masszírozást, passzív mozgatást, tornázást, elektroterápiát.
Hiába ígértem meg neki, hogy „Rumli, mindig vigyázni fogok rád!”, nem volt könnyű dolgom, mert valahogy mindig bajba került:
- 1.5 évesen egy veszettség elleni oltást követően női ököl méretű daganata nőtt, amit kioperáltak, ezzel egyidejűleg ivartalanították is.
- 2 évesen átesett egy hasi műtéten, mert egy korábban megevett játékot kellett kiszedni a gyomrából-,vékonybeléből.
- Abban az évben majdnem levágta az egyik hátsó lábán lévő ujját, ezt visszavarrták, kicsit csacskán áll azóta is.
- Még mindig 2012-ben cauda equina compressiot diagnosztizáltak nála. Kezdetben nagyon enyhe tünetei voltak. Ekkor még egy másik kutya – fizioterapeuta kezelte. Én, mint gazdi vettem ki a részemet a feladatokból.
Tavalyelőtt hirtelen fáradékonnyá vált, sorvadni kezdtek az izmai, álmában rendszeresen maga alá pisilt. Volt, hogy járás közben sem tudta visszatartani a vizeletet. Az ország legzseniálisabb neurológus állatorvosa vizsgálta, majd MRI következett. Spondylotikus felrakódások, és egy kis porckorong kiboltosulás is látható volt a felvételeken a CEC (cauda equina compression) mellett, de az állapota nem indokolta még a műtétet. Hosszú távú fájdalomcsillapító kúrát kapott. Havi 1 db tablettával a vizelési problémákat kordában tartottuk, a fájdalma is jelentősen csökkent. Folyamatosan kapta a gyógyszert, szünetet csak akkor tartottunk, amikor átmenetileg nem volt beszerezhető az orvosság. Ekkor az inkontinencia (vizelet visszatartási probléma) visszatért, amit csak az újra elérhető fájdalomcsillapító mulasztott el.
Mellette nagy hangsúlyt kapott a komplex fizioterápiás kezelés is. Masszírozás, gyógytorna, elektroterápia, hidroterápia, lágy lézer terápia, minden Magyarországon elérhető kezelést megkapott, ezért hálával tartozom az összes fizikós kolleganőmnek.
Egy ponton túl nem hogy nem javult a helyzet, a fájdalmai a folyamatos gyógyszerelés ellenére is növekedtek. Ezt onnan tudom, hogy az addig életerős, vidám kis kutya árnyéka volt önmagának. Egyre kevésbé élvezte a mozgást, lelassult, szomorúság volt a tekintetében. Hirtelen megöregedett, még meg is őszült. A mozgása folyamatosan romlott. A fejét kicsit előre tartotta és lógatta, súlypontját előre tolta a mellsőlábakra. A gerinc a nyaki szakaszon nyomásra picit érzékeny volt, lapockától lefele kifejezetten fájdalmas. A nyaki szakaszon a bőre elmozdítható volt, ám lapockától lefele egyre kevésbé mozgott szabadon. A hátsó lábai szimmetrikusan sorvadtak, feszesek, érzékenyek is voltak. Nehezen ült le, lefekvés előtt sokat körözött, ezekből nehezen tápászkodott fel. A dolga elvégzéséhez nehezen kucorodott le, a pisilést gyakran 4 lábon guggolva intézte. Hátsó lábaival aprókat tipegett, gyakran csoszogott is. Mondhatnánk ezekre, hogy 11 éves, fiatalabb már nem lesz, én nem akartam ebbe belenyugodni. ”
A kezelések alatt nagy segítségemre volt Zsófi fizioterápiás tapasztalata és a kutya anatómia atlasz. Zsófi ismerte Rumli minden rezdülését, pontosan tudta mikor van fájdalma vagy épp élvezi a kezelést. Megnéztem az atlaszban az izmokat, képzeletben felhúztam a fascia síkjait és mivel két komoly műtétje volt fiatal korában, arra gondoltam, hogy azok szövődményeként alakultak ki a jelen panaszai. Első kezelésen főként a műtétek körüli feszüléseket a hasánál oldottuk. Az eredmények mindenkit megleptek:
Zsófi: „Már az első kezelés hatalmas változásokat hozott. Sokkal jobb lett a kedve, mozgékonyabbá, ruganyosabbá vált. A rosszkedvű-, szomorú arca eltűnt. Másnap az ürítést is könnyebben végezte el, szempillantás alatt lefeküdt, abból gyorsan felállt. Többet futkározott, felgyorsult. Állva megvakarta a hátsó lábával az orrát, és nem esett el!”
Első kezelés után pár órával Zsófi írt egy emailt és küldött egy fotót:
„…és tudod milyen, amikor egy kutya vigyorog? Csatolok egy képet (nagyon rég nem láttam ilyennek, csak zokogni tudok az örömtől”
Zsófi:„A második kezelés nagyon fájdalmasra sikerült, utána azt a napot Rumli végigaludta. Se simogatás se érintés, semmi nem kellett neki. Másnap reggelre nem hittem a szememnek! Stabil, tónusos, fitt lett a kutya, nem csúszott ki a lába a járólapon. És ha örült, járt a farka, mint a propeller körbe-körbe. Nagyon rég nem láttam ilyennek. Ezen a héten kellett volna a következő fájdalomcsillapítót megkapnia, azonban a beadása feleslegessé vált.
Harmadik kezelés a korábbi javulásokat tovább finomította. Rumli naponta 2×10 perc gyógytornát végez. Energikus, friss, gyors és ami a számomra legfontosabb újra boldog.”
Az emberek fájdalomra adott reakciói könnyen felismerhetők számomra és még ha nem is egyértelműek, akkor is meg tudom kérdezni mit éreznek. Talán sosem vágtam volna bele a kezelésekbe, ha Zsófi nem “tolmácsolta” volna Rumli minden mozzanatát. Nagyon élveztem minden alkalmat. Jó volt látni, ahogy egy fájdalmas pont elkezd lazulni és Rumli megkönnyebbül. Vicces volt, ahogy diszkréten menekülni próbált, amikor második alkalommal meglátott.
Szkeptikus terapeutaként egy sikernél mindig felteszek pár kérdést: “Az állapot javulása mennyire tudható a kezelésnek? Nem lehet, hogy csak a véletlen? Vagy talán placebo?” Egy szép rendelő, egy meggyőző érvelés, a páciens hite bizony sokban hozzájárulhat a kezelés sikerességéhez. Tudjuk, hogy milyen ereje van a placebonak. Rumli kezelésénél láttam, hogy a Stecco módszer akkor is működik, ha nem hiszünk benne.
Máréfalván (Erdély) állatok között nevelkedtem. Mindig is közel álltak hozzám. Ki tudja, egyszer talán kibővítem a praxisom…
{BANNER}