Lassítson a stressz ellen, az ünnepért

„Nem estél el?" - kérdezte egyik kolléganőm, amikor a bankból olyan gyorsan értem vissza, hogy egy pillanatig azt hitte még el sem mentem.

Pedig nyilván mindenki ismeri, én is, a „Lassan járj, tovább érsz!" magyar mondást, amelynek a legtöbb nyelven van megfelelője.

„Ha gyorsan kell célba érned, menj kerülő úton" ajánlja többértelműen a buddhista bölcsesség. Szokatlan, új dolgokat (utakat) nem a jól ismerteken találunk, másrészt az újdonság felfedezésének sikere, az új, jó élmények feledtetik a fáradtságot, elűzik a stresszt, és remek ellenszerek a monotónia ellen.

A görögök szerint „Megbotlik, aki siet", és német mondás, hogy „Ha sürgős a dolgod menj lassabban".

Különös lények vagyunk mi emberek, nyugalomra, harmóniára, békességre vágyunk, de gondolkodás nélkül hajszoljuk magunkat, és az egyre nagyobb teljesítményre képes autónkat néhány perc előnyért. Sokaknak már egynél több mobiltelefonja van, nincs egy visszavonulásra alkalmas zug az otthonunkban, sehol sem adunk magunknak egy cseppnyi pihenést, még a hálószobákban is televízió van, rádiós az ébresztőóra, hogy minél több információt kaphassunk minél rövidebb idő alatt... habár „Az ember a legtöbb időt azzal veszíti, hogy időt akar nyerni". Ki gondolná, hogy ez egy amerikai eredetű mondás?

De nagyon kifejező a „Kapkodás az ördögtől való", általam ismeretlen forrású gondolat is, mely akkor jut eszembe, amikor melléklet nélkül, „kapkodva" küldöm el az emailt.

Álljanak meg egy pillanatra munka közben, ásítsanak, nyújtózzanak, bambuljanak ki az ablakon néhány pillanatra, nézzenek a hegyek, a felhők felé vagy egy cserepes virágra.

Egyenek kevesebbet ebédre, és a felszabadult idő alatt tegyenek egy ötperces sétát a szabad levegőn. Vagy végezzenek néhány gimnasztikai gyakorlatot munkaközben, hogy az izmaikba költözött görcsös feszültség eltávozhasson.

Adjanak egy pár perc pihenőt maguknak, igyanak egy finom, illatos, gőzölgő teát, utána a munka is jobban megy
Kapcsolják ki esténként a telefonjukat, hagyják otthon néha az autót és sétáljanak egy jót a családtagjaikkal. Ha muszáj autóval utazni, legalább ne hajszolják a párperces előnyöket, hajmeresztő kunsztokkal. Dugóban várakozva dühöngés helyett csodálkozzanak rá a tájra, emberekre, épületekre, autókra, végezzenek ülve is végrehajtható feszítő-ellazító gyakorlatokat.

Az ünnep szebb is lesz, ha nem fásult fáradtsággal, a készülődéstől elcsigázva várjuk. Az egész család nyer vele, ha az így elért harmóniának picit kevesebb ajándék, étel-ital az ára.

Készítsenek maguknak és szeretteiknek „Békesség-ajándékutalványt", „Szeretet-ajándékutalványt", „Nyugalom-ajándékutalványt"...