Légimentők

A légi mentés nem új lehetőség a mentési tevékenységben, de ahogy az igazgató mondja, mai formájában nem tekint vissza hosszú múltra.

- Valóban nem. 2006-ban hoztuk létre állami tulajdonban, független cég működtetésében. A mentés orvosi protokollja szigorú szabályok szerint történik. A hívások minden esetben az Országos Mentőszolgálathoz futnak be, és a segélykérés alapján ott döntik el a kollegák, hogy hol milyen segítségre van szükség. A nemzetközi trendhez igazodva 15 percen belül kell a helyszínre érnünk, hogy mielőtt célba juttassuk a balesetet szenvedettet vagy súlyos beteget.

Az igazgató - aki egyébként nem csupán irányítója és felelőse 130 munkatársának, hanem maga is orvos, baleseti sebész, és ugyanúgy kiveszi a részét a szolgálattal együtt járó valamennyi teendőből, mint társai - elmondja, hogy hét bázisuk van országszerte, így a régiók teljes "lefedettségét" biztosítani tudják.

- Ez egyébként az egyik kiemelt feladatunk, a másik, hogy helikopter "flottánkat" karban tartsuk, modernizáljuk, újakat szerezzünk be. Jelenleg nyolc géppel látjuk el a szolgálatot, a harmadik fő követelmény az önálló működés biztosítása, vagyis a megfelelő infrastruktúra kialakítása. Ez utóbbi a legnehezebb. Három éve, megalakulásunkkor ezeket a célokat tűztük ki a baleseti és betegmentés zavartalansága és megfelelő minősége érdekében, és az eltelt idő alatt csaknem valamennyit sikerült megvalósítani.
Ha pontos akarok lenni, azt kell mondanom, 70 százalékban már eleget tettünk a tervezett feladatoknak. Ami hátravan, az infrastruktúra modernizálása, kellő módon történő kiépítése. Ahol saját területünk, leszállópályánk és üzemanyagtöltőnk van, vagyis ahol a magunk urai vagyunk, ott nincsenek gondok. De ahol csak bérlők vagyunk, ott a tulajdonos diktálja a feltételeket, mi ezt a helyzetet kiszolgáltatottként éljük meg. Ez nem érzelmi kérdés, sokkal inkább anyagi következményei vannak, vagyis drágább ezeken a helyeken a működésünk. Ezért örülünk, hogy Budaörsön épül az új, központi bázisunk a helyi önkormányzat segítségével, akárcsak Szentesen. Sármelléken, ahol megszűnt a repülőtér, nem jött létre a megígért bázisunk, ezt most nekünk kell pótolni, mégpedig minél előbb. Egy ilyen bázis létrehozása 100 millió forintba kerül, akár mint egy "sima" mentőállomásé. Sajnos anyagi lehetőségeink ennek az összegnek csak egy részét teszik ki. Az egészségügyi szaktárca is pótol hozzá, és a helyi önkormányzatok partnerségére is számítunk, hiszen közös érdek az egészségügyi ellátás ilyen módon történő javítása is.

Túri Péter szerint a személyi feltételek adottak: orvosok, pilóták, ápolók, szerelők, az egész stáb jó csapatot alkot, szükség esetén azonnal "hadra foghatók."

Tavaly 2400 riasztásuk volt. Az igazgató örvendetesnek tartja, hogy a fogadó oldal, vagyis a kórházak is fejlesztették, javították azokat a körülményeket, amelyek nyugodt, biztonságos leszállásukhoz szükségesek. Így például Salgótarjánban, Zalaegerszegen, Szombathelyen is épült megfelelő leszállópálya helikoptereik számára.

A légimentők előre elkészített üzleti terv alapján kapják az államtól a működéshez szükséges finanszírozást. Ígéretet kaptak arra is, hogy európai uniós forrásból sikeresen befejezhetik a megkezdett fejlesztéseket.

Ha elzúg a fejünk felett egy sárga helikopter "madár", mindig gondoljunk arra: a legtöbbet, a hozzáértő, gyors segítséget viszi a bajba jutott rászorulóknak.