Szemszögek

Lelki társ vagy virtuális szerető?

Szerző: Erdős Olga
2011. 04. 08. 10:00:00

Lelki társ vagy virtuális szerető Amióta a mindennapi kommunikáció részévé váltak a különböző közösségi oldalak chat felületei, illetve a speciális csevegő programok, megváltoztak a kapcsolattartási szokásaink is. Régi barátokkal, barátnőkkel tudunk itt beszélgetni, és bizony sokszor könnyebben megnyílunk annak, aki messze(bb) van. Ilyenkor viszont elmosódhatnak a határok, pláne különböző nemű beszélgető partnereknél, és már nem is egyértelmű, hogy csak baráti a viszonyunk, vagy a másik a lelki társunk, esetleg virtuális szeretőnk. Levélírónk, Gabriella a férjét kapta rajta, és a helyzet komolyabbnak tűnik, mint elsőre gondolnánk:

"Már nagyon régóta próbálok segítséget keresni, vagy csak valakinek elmondani az én történetemet. De belevágok a közepébe. 26 éve vagyunk házasok a férjemmel, két felnőtt lányunk van, egyikük már férjnél van. Mi külföldön élünk egy jó ideje. A helyzetünk elég érdekes, mert a páromnak most már jó néhány éve van egy "internetes" barátnője, akit én személy szerint is ismerek még otthonról. Ez egy elég régi barátság, annak idején, amíg otthon éltünk, elég sokat összejártunk velük, nyári vakációk, szilveszterek, stb. Nekik is vannak gyerekeik. Az egész azzal kezdődött, hogy kb. úgy 6 éve véletlenül megláttam, hogy a párom valakivel chat-el az interneten. Rákérdeztem, mire ő azt mondta, hogy igen beszélget ezzel az illetővel. Először nagyon megrázott a dolog. Aztán néhány évvel később már azt is bevallotta, hogy nem csak "plátói" kapcsolat van kettőjük között, mert annak idején, amikor még otthon voltunk, akkor ők közelebb is kerültek egymáshoz, csók, simogatás stb., arra, hogy le is feküdtek volna egymással, azt mondta, hogy nem tették. Nos, miután bevallotta, hogy szerelmes ebbe a nőbe, hát ez eléggé mellbe vágott. Mert ugye mit tudok én ezzel csinálni. Sajnos egy olyan helyzetben vagyok, hogy lépni ebben az esetben nem tudok. Már jó néhány éve beszélgetünk a lehetőségekről, mert már az elválás is feljött, mint egy "úgymond" megoldás, de azt hiszem, hogy az csak a suszternak jó - ahogy szegény Hofi Géza mondta az egyik viccében. Szóval eléggé meg vagyok zavarodva, mert ők ketten szeretik egymást, a párom váltig állítja, hogy ő még mindig szeret engem is, de tudom, hogy az már nem olyan, mint annak előtte. Bár természetesen 26 év után az a bizonyos szerelem már nem ugyanolyan. És természetesen ennek a nőnek is van házassági gondja, mert a férje alkoholista, akivel állítólag semmit sem lehet megbeszélni. Bár azért én már azon is elgondolkodtam, hogy mi hozhatta elő az alkoholizmusát, talán megtudott ő is valamit ideje korán és ezt a tüntető módot választotta - megjegyzem nem a legjobb mód. Én tudom, hogy én még mindig teljes szívemmel szeretem a férjemet és tudom, hogyha valami másfelé zökkentené a "kapcsolatukat", akkor ő visszajönne hozzám lélekben is, nemcsak szavakban. Hogy ezt honnan tudom, csak egy példa: amikor az ember megöleli a férjét, feleségét és az nem úgy ölel át, mint ahogy kellene, annak azért van valami oka. Aki szeret, az ölel, aki csak "elvisel", az lapogatja a hátadat, mint egy jó kutyának szokás. Most már így élünk 6 éve, és ami a legrosszabb, hogy kezdek hozzászokni ehhez. Az elején folyamatos sírógörcseim voltak, állandóan változott a hangulatom, ami még most is megvan. Próbálok mindent megtenni, hogy újra belém szeressen, de úgy érzem, hogy "szélmalomharcot" folytatok. A gyerekeinknek is elmondtuk már a kapcsolatunkat, és ők is teljesen hihetetlennek tartják, hogy a saját apjuk ennyi év után "váltani" akar. Köszönöm, hogy meghallgattak."

Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!


Egy lány véleménye Kedves Gabriella! Azt már nem kell tanácsolni, hogy beszéljenek a dologról, hiszen megtették, gondolom nem is egyszer. Beavatták a felnőtt gyerekeiket is, bár azt nem írta, hogy ők javasoltak-e valami megoldásfélét. Sajnos, hogy ha tényleg szerelmes a férje ebbe a nőbe (már pedig a 6 éve tartó lelki kötődés ezt bizonyítja), és Önnek fájdalmat okoz a lelki megaláztatás, akkor tényleg a válás a legjobb módja, hogy pontot tegyen az ügy végére. Persze sok mindent kell mérlegelni 26 év után, az is kérdés, hogy külföldön külön-külön boldogulnának-e, vagy valakinek haza kellene költöznie, stb. A lényeg, hogy a leírtak alapján úgy tűnik, hogy ez a virtuális szerelem, még ha nem is teljesedett be fizikálisan, egyhamar nem múlik el. Ön egyetlen dolgot tud még tenni, ráijeszt egy kicsit a férjére azzal, hogy külön költözik néhány hónapra (ha lehet, nemcsak másik szobába, de másik lakásba is), akkor mindketten át tudnák gondolni a kapcsolatukat. Lehet, hogy a férje rájönne, hogy nem tud Ön nélkül élni mégsem, vagy esetleg Ön jönne rá, hogy bár nagyon szereti még, de mégis csak jobb a függetlenség (levele alapján egy erős, öntudatos, intelligens nő benyomását keltette, és hiszem, hogy az is). Szívből kívánom, hogy a helyes döntést hozza meg, amiben nem sérül tovább az önbecsülése, hiszen a jelenlegi helyzetnél többet érdemel!		Egy fiú véleménye Kedves Gabriella! Ez valóban nem egy hétköznapi történet. Azt ugyan századszorra sem értem, hogy miért probléma, ha egy férfi beszélget egy nővel (akár interneten, akár szóban). Az embernek nemcsak azonos nemű ismerősei, barátai lehetnek, sőt szerintem az a nem normális, ha nem beszél más neműekkel. De továbbolvasva a levelet láttam, hogy azért itt nem szimpla beszélgetésről van szó, hanem valami többről. Viszont itt jön a másik dolog, ami nem fér a fejembe: ha a férje szereti azt a másik nőt, akkor hogy lehet, hogy 6 év alatt odáig jutott a dologban (= gyakorlatilag sehová), hogy igazából nem csinálnak semmit, csak beszélgetnek a neten?! Nekem ez alapján úgy tűnik, hogy olyan nagyon mégsem szeretheti azt a másik nőt, mert akkor legalább néha szeretne vele lenni. Ez alapján azt mondanám, hogy inkább barátok ők, mint valami más. Egyszerűen megértik egymást, jól el tudnak beszélgetni, közös témáik vannak, támaszaik a másiknak. Vele beszélget, Önnel viszont esténként egy ágyban alszik. Szóval, ha innen nézem, akkor nincs is olyan nagy gond. Sajnos ennek azonban ellentmond az, hogy már a gyerekeiteknek is elmondták a dolgot, tehát nyíltan felvállalja a a férje is, amit valóban nem lehet félvállról venni. Szerintem a férje sem tudja, hogy mit akar igazán, s mivel nincs rákényszerítve a döntésre, gyakorlatilag a legkényelmesebb dolgot csinálja (még ha csak virtuálisan is), két nővel él. Ön pedig addig folyamatosan őrlődik. Ha ezelőtt 6 évvel nem hagyta volna ezt neki, hanem döntésre kényszeríti („válassz: ő vagy én"), valószínűleg már régen elfelejtette volna a szakítás utáni gyötrelmeket, feltéve ha mégsem Önt válassza, vagy a férje felejtette volna el a nőt, ha Ön mellett dönt. Én úgy látom, hogy az Ön számára két út van (ha a vicceknél tartunk, akkor az egyik az alkoholizmus, a másik pedig járhatatlan, de azért szerencsére nem így van). Az egyik, hogy továbbra is így élnek tovább a langyos pisiben, ami annyira nem rossz, mert még meleg is, de azért mégsem az igazi. A másik, hogy a férje végre eldönti, hogy mit akar, még akkor is, ha először Ön csalódásként éli meg a döntést, de utána élhetné a saját életét, és még boldog is lehet. A választás az Öné!

Szakértő szemmel

Kedves Gabriella,

Valóban nem egy könnyű helyzet az Öné, érthető, ha úgy érzi, hogy tehetetlen, és hogy talán fel kellene adni.
Ezt azonban semmiképpen se tegye, ne szokjon hozzá a jelenlegi helyzethez és ne törődjön bele!
Van kiút ebből a méltatlan helyzetből, az viszont az Önök döntésén múlik, hogy ez az út milyen irányba vezessen: válás vagy újrakezdés.
Mivel ez a helyzet már évek óta fennáll, és mivel a probléma gyökere vélhetően elég mélyen húzódik, akármelyik út mellett is döntenek (válás vagy újrakezdés), érdemes lenne személyesen szakember (párterapeuta, mediátor, házassági tanácsadó, stb.) segítségét kérni. Nem lenne célszerű ugyanis csak a tüneteket kezelni, az okokat is fel kellene tárni, azaz hogy mi is vezette az Önök kapcsolatát idáig, hiszen csak ez adhat hosszú távú és hatékony megoldást a fennálló problémára.
Azt javaslom tehát, hogy a magányos küzdés helyett üljön le a kedves férjével egy őszinte beszélgetésre, és vizsgálják meg az Önök előtt álló lehetőségeket- legfőképpen azt, hogy elfogadják-e egy szakember személyes segítségét. Ez ugyan némi anyagi kiadást jelenthet, de mindenképpen hasznos lenne, ebben bízhat!
Sok itt a megbeszélnivaló Önök között, a levélből is kitűnik, hogy ezt a házasságot nyomasztják az elfojtott vágyak és érzelmek, a kölcsönös elégedetlenség, miközben azonban még ott van Önök között egy erős kapocs is (ami talán nem csak az együtt töltött 26 év), s amiért most olyan "se veled, se nélküled" helyzet állt fel. Ezeket a dolgokat kellene a helyükre tenni, ehhez azonban feltétel nélküli őszinteség kellene, valamint türelem és nyitottság, s nem utolsó sorban az, hogy mindezt kölcsönösen akarják. Ebben tudna segíteni a már említett szakember.
S ahogy már az elején is említettem, a legfontosabb az lenne, hogy ne törődjön bele ebbe a helyzetbe, hiszen egy életet kaptunk (legalábbis ezen a Földön), amelyet nem lenne szabad elpazarolni! Bárhogy is döntenek, a kezdet ugyan nehéz lesz, mint minden kezdet, de ez ne tántorítsa el Önöket attól, hogy induljanak el a változás útján! Merjen Ön is bátor lenni, és ne féljen a változásoktól! Hosszútávon az lesz a jó döntés, ha nem dugja homok alá a fejét, hanem mer cselekedni!

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban péntek délelőtt a többórás kellemes napsütést inkább csak délkeleten zavarja átmeneti felhősödés. Délután a sok napsütés mellett időnként gomolyfelhők növekednek, de inkább csak a Dunántúlon fordulhat elő rövid zápor, zivatar. A szél élénk északkeleti lesz. Hajnalban 10, 15 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 20, 24 fok között alakul. Késő este 12, 17 fok lesz. Pénteken a hidegfronti hatás és az azzal járó tünetek fokozatosan megszűnnek, a frontra érzékenyek is megkönnyebbülnek. Néhány fokkal hűvösebb... Bővebben »