Marilyn lelke mélye, amelyre senki sem volt kíváncsi

Sokan vallottak azonban arról, hogy az a színésznő, aki a mai napig a „szőke nő" megtestesítője a köztudatban, valójában mély gondolkodású, nagyon érzékeny lelkű ember volt. Most önmaga vall erről azokban a naplótöredékekben, amelyeket Töredékek (Fragments) címmel gyűjtöttek kötetbe és amely októberben jelenik meg.

Az írások 1943-ban kezdődnek - akkor Marilyn, azaz Norma Jean még csupán 17 esztendős volt - és halálának évében, 1962-ben érnek véget. Mint Courtney Hodell, a Strauss and Giraux kiadó vezetője elmondta, a napló, amely különböző rövid feljegyzésekből és intim versekből áll, magával ragadja az olvasót azokba a labirintusokba, amelyekben a színésznő naponta elveszett. Végre az ő szemszögéből ismerhetjük meg nagy szerelmeit Joe Di Maggiótól Arthur Millerig, közös munkáját Samuel Beckett-tel, valamint híres filmjei forgatásának történetét.

A naplóból egy végtelenül törékeny, befelé forduló, a szex-szimbólum-szereptől és a terhes nyilvánosságtól, valamint önmaga elrejtésétől frusztrálttá vált nő képe rajzolódik ki. Nem véletlen, mondja a kiadó, hogy az írásokat végül melankólia lengi be. A szövegek nem is mindig könnyen olvashatók, az eligazodásban segít a szigorú kronológiai rend és Monroe életének ismert története: vannak odavetett mondatai, amelyek hangulati hullámzásairól árulkodnak, máskor pedig egy többször visszatérő téma egy-egy dilemmájának megoldatlanságát mutatja meg. „Egyértelmű, hogy fontos volt számára ezeket a dolgokat leírni, hogy nyoma legyen annak, milyen érzelmek kerítették hatalmában bizonyos szituációkban" - tette hozzá Holdell, és az írások ezzel is bizonyítják Marilyn nagy magányát, azt, hogy lelkének e mélységeire a naplóján kívül senki nem volt kíváncsi.

A Töredékek összegyűjtésében fontos szerepet játszott Anna Strasberg, Lee Strasbergnek, a New York-i Actor'a Studio vezetőjének özvegye. Monroe ebben a színi iskolában tanult és kedves tanárával élete végéig baráti kapcsolatban maradt.