Meditáció filmmel

Semmit sem tudtam a Tejút című filmjéről, amelyet késő este vetített a Duna Televízió. De már az első percek megdöbbentőek voltak: egy szélerőművet láttunk-hallottunk percekig. Még a kép sem mozdult, csak nagy sokára. Utána mintegy 70 percen keresztül különböző „történeteket" láttunk, átlagosan 7-8 perces időtartamban, de ezek mindegyike egy mondatban elmondható volt. Néhány „sztori" ízelítőül: egy pár egy dombtetőn egy sátorban lakik, reggel a nő kimegy pisilni a domboldalra, és amikor visszamegy, a szélvihar elviszi a sátrukat; egy nő egy babakocsit tol egy mólón, majd otthagyja, de jön egy ember csónakkal, meglátja, szól egy másik nőnek, aki elviszi a gyermeket; két biciklis egy mezőn mindenáron egy kavicsdombon akar átjutni a mező másik oldalára. Máskor két ember felállít egy felfújható ugrálót egy út mentén, jön egy nagypapa az unokájával, befizet, majd beugranak és eltűnnek; egy medencében két férfi és egy nő lebeg a perem mentén, az egyik férfi odaúszik a nőhöz, szeretkeznek a vízben, míg a másik meg sem mozdul. Egy öregasszony lemegy az üres játszótérre, leül egy padra, majd felkel és elmegy... mindezt szavak nélkül, kísérőzene nélkül, vágások nélkül.

Az ember egy idő után azt veszi észre, miközben a „mozgókép" szinte áll, hogy belekerül ebbe a mozdulatlanságba, a csend, a semmi bűvkörébe: mintha egy tüzet, egy eget, egy vizet, egy szentélyt bámulna és közben rájön, hogy miközben minden rohan körülötte, őt magát is beleértve, nem ezekben a semmiségekben vannak-e az igazi lényegek, a küzdelmek, a végzetek, a nagy felszabadulások? Az ember egy idő után azt veszi észre, hogy a látvány, ami kezdetben bosszantotta, már annyira átitatta, hogy nem is akarja, hogy vége legyen, hogy nem pattan fel, nem akar közben mást csinálni, hanem odaszegeződik a képre, nehogy valami fontos, apró részletről lemaradjon. Mert a részletekben ott van az egész.

A Tejút nem mozi. A Tejút zen meditáció. Olyan „mesteri" megszólítás, amelytől a tanítványok kérdéseket tesznek fel önmaguknak, és a válaszokban rejlő rejtélyek kulcsát mindenki a maga egyéniségével csiszolja nyitásra alkalmasnak.