Szemszögek

Még egy esély?!

Szerző: Erdős Olga
2009. 11. 13. 16:00:00

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy szakítás után (leginkább, amikor nem mi kezdeményezzük a történet végét), úgy gondoljuk, hogy nem akarunk tovább keresgélni, hiszen mi tudjuk, hogy az ex az igazi, és hogy igenis adni kellene magunknak még egy esélyt. De vajon működhet-e egy ilyen kapcsolat? Hiszen, ami egyszer nem működik, az nem fog másodjára, harmadjára sem. Tényleg csak a töltött káposzta jó felmelegítve? Kata (39 éves) története azonban még ennél is bonyolultabb.

„Egy hónapja a szerelmem úgy döntött, hogy véget vet a kapcsolatunknak. Annyit el kell mondjak, hogy egy kicsit komplikált a helyzetünk, ami miatt kérlek titeket, hogy ne ítéljetek el. Én férjnél vagyok, ő elvált, de együtt él valakivel. A kapcsolatunk igaziból játéknak indult (ő 17 évvel idősebb nálam), de aztán hamarosan egymásba szerettünk.

Amit iránta érzek még senki iránt nem éreztem, és ezzel ő is így van, legalábbis mindig ezt mondta. Egy hónappal ezelőtt azonban hirtelen úgy döntött, hogy szakítani akar, mondván, hogy egy rakás gondja van, és így nem tudná rám szánni azt az időt és mindazt az érzelmet, amit szeretne, és így jobb, ha nem találkozunk többet. Számomra összeomlott a világ. Fájdalomtól dühösen próbáltam bosszút állni, szándékosan megbántani, hogy neki is fájjon, de ez nekem is rossz volt. Végül feldühítettem.

Újrakezdenél egy kapcsolatot?

Igen

Nem

Beszéltem valakivel, nem az élettársával, hanem egy nővel, akiről azt hiszem, hogy lehet köztük valami, bár ebben nem vagyok biztos. Péter (nevezzük így) ragaszkodik hozzá, hogy ők csupán barátok, és a nő is azt mondja, hogy nem az esete, ráadásul a felettese is. Péter viszont megkeresett ezt követően, és azt mondta, hogy elgondolkoztatta az eset (mármint, hogy meséltem a kapcsolatunkról ennek a kolleganőnek), és végül úgy döntött, hogy velem ezek után nem akarja folytatni a viszonyt.
Bocsánatot kértem tőle, és elmondtam, hogy miért viselkedtem így. Ő néhány napig nem keresett, aztán amikor megkérdeztem, hogy legalább barátok maradhatunk-e, azt válaszolta, hogy én nem létezem már a számára....

Akkor úgy döntöttem, hogy stratégiát váltok, és nem foglalkozom vele tovább. Visszajuttattam neki annak a garzonnak a kulcsait, ahol a búvóhelyünk volt, de közben próbáltam ürügyeket keresni, hogy beszélhessek vele, hogy újra lássam.
Ő viszont mindent megtett, hogy féltékennyé tegyen. Direkt úgy intézte, hogy meglássam épp azzal a kolleganőjével, akiről fent írtam, és akire gyanakodtam is, hogy van köztük valami.

Egyik reggel végül odajött hozzám ez a nő, és megkérdezte, hogy vagyok, olyan hangsúllyal, mintha rosszul kellene éreznem magam. Persze neki nem árultam el, hogy kutyául érzem magam, hogy halálosan hiányzik Péter, hogy szeretnék újra vele lenni, sőt épp az ellenkezőjét mondtam....

Most már nem tudom, hogyan viselkedjek, szeretném visszakapni, mert nélküle elveszettnek érzem magam... még a férjemmel való kapcsolatom is megromlott.... már nem akarok semmit az élettől, vagyis igen, még egy lehetőséget Vele."

Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!


Egy lány véleménye Kedves Kata! Nem akarlak elítélni, hiszen majd kétezer éve leírták már, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess″, mégis azt hiszem, más választ adnék akkor, ha ebben a történetben mind te, mind Péter függetlenként éltetek volna együtt, nem pedig mindketten félrelépve. Nem írtad, hogy a férjed tudott-e a viszonyotokról, sejtett-e valamit, vagy már régen elhidegültetek és csak valamilyen kényszerű ok miatt éltek még együtt, legyen az gyereknevelés, lakásgondok, stb. Ami a Péterrel való viszonyodat illeti, én azt hiszem, hogy sokáig nem lehet titkolózva élni. Tehát ha egyikőtök sem akarta felrúgni a hivatalos kapcsolatát, akkor egy idő után valamerre meg kellett indulni a dolgoknak - egyik változat, hogy kiléptek a jelenlegi rossz valóságból és együtt folytatjátok, a világ előtt is felvállalva egymást, másik pedig, hogy szakítotok. Talán ha őszintén rákérdezel Péternél, hogy mi a gond, vagy adsz magatoknak gondolkodási időt, ahelyett, hogy egy harmadik személyen keresztül üzensz burkoltan, illetve becsapod őt is, önmagad is, elkerülhetted volna mindezt a szenvedést. A tagadással, hogy „kösz, jól vagyok″, szerintem a közös múltatokat tagadtad meg, tiportad sárba, szerintem fordított esetben neked is rosszul esett volna ez a fajta viselkedés Péter részéről. Sajnos nem látok esélyt arra, hogy folytassátok, hacsak nem tényleg tiszta lappal, majd ha már lehiggadtatok mindketten, amikor nem a kicsinyes bosszú a fontos, hanem tényleg az együtt megélt érzések. Ha eljutsz erre a szintre, lehet néhány hét, lehet csak egy év múlva, akkor írd le egy levélben neki, aztán bízd rá magad a Sorsra.		Egy fiú véleménye „Még a férjemmel való kapcsolatom is megromlott″. Miért? Eddig jó volt? Az én világrendemben a férj és feleség jó kapcsolata nem azt jelenti, hogy a feleségnek van egy bejáratott házibarátja, aki rendszeresen gondozza a kertecskéjét apuci helyett.:-) Amúgy az „Öreg″ tud élni, élettárs, plusz legalább egy, de lehet, hogy több jóval fiatalabb szerető. Nem hiába mondják mindig a TV-ben, hogy a lenyugvó napnak is van ereje. Amúgy ennek a nevezzük „kapcsolatnak″ szerintem vége. A fickó soha többé nem fog veled szóba állni. Van olyan helyzet, ahonnan nincs visszafelé. Le kell írni a veszteséget és kész, ennyi. Aztán lehet keresni valami más lehetőséget, amennyiben van rá igény. Van egy mondás, miszerint a kurvából lesz a legjobb feleség. Lehet, hogy ez visszafelé is működik. Mindenesetre jó úton indultál el...

Szakértő szemmel

Elcsépelt frázis, de attól még igaz: az emberi kapcsolatok nagyon bonyolultak. Különösen bonyolultak a párkapcsolatok, a házasságok és nagyon bonyolult maga a szerelem. Éppen ezért nem szabad, de nem is lehet ezen dolgok felett ítélkezni.

Minden ember hibázik időnként, ez természetes. Amikor viszont felismerjük, hogy hibáztunk, önnön érdekünkben, próbáljunk meg belőle tanulni és később ugyanazt a hibát nem elkövetni. Ha valaki szeretőt tart miközben házasságban él, akkor elsősorban magát csapja be. Magának hazudik, és magától vonja el az őszinte boldogság lehetőségét.

Megcsalni ugyanis csak kevesen tudnak úgy, hogy az senkinek se fájjon. A legtöbb embert egy idő után bűntudat fogja gyötörni, hiszen hazudik a feleségének/férjének, és hazudik magának is. A hazugság pedig hosszútávon nem vezet boldogsághoz. Ha ugyanis hosszútávon egy másik ember ölelésére vágyunk, akkor a házasságunkban már nem vagyunk boldogok, valami hiányzik.

De akkor miért maradunk ilyen házasságban? Miért okozunk magunknak is és a házastársunknak is ekkora fájdalmat? Viszont ha még van ok, ami a házastársunk mellett tart, akkor miért nem próbáljuk meg a problémákat közösen megoldani? Miért nem adunk esélyt a házasságnak? És vajon miért menekülnénk egy boldogtalan házasságból egy hasonlóképpen boldogtalan kalandba?

A férfiak többsége egy kalandtól elsősorban szexuális örömöket vár, és aki kalandot keres, az általában nem áll meg egynél, hanem több szeretőt tart (nem ritkán párhuzamosan). A nők többsége viszont egy idő után többet akar, érzelmileg is kötődik a férfihoz, és az addigi kapcsolat egyszerre megváltozik. A férfinak a nő lassan teher lesz, (főleg, ha a férfi nős), hiszen addig éppen azért volt érdekes számára a nő, mert csak kellemes dolgok kötötték hozzá: érzelemmentes testi örömök. Vannak esetek persze, amikor a férfi is szerelembe esik. Ám ha véget vet a kapcsolatnak, azért mert „nem lenne már a nőre ideje", és mindenféle kifogásokat talál ki, akkor az a férfi - ha volt is- már nem szerelmes!

Ilyen esetben pedig a nő csak megalázó és boldogtalan helyzetbe hozza magát, amikor egy ilyen kapcsolatot szeretne újjáéleszteni. Mert az ilyen kapcsolatnak már nem nagyon maradna felülete, ahol boldogan tudna működni. Az egyik fél ugyanis leginkább csak szexet akarna, a másik fél inkább szerelmet. Az egyik fél leginkább szerelemet szeretne adni is, míg a másik adni is inkább csak testi örömöket tudna.

Persze mindenki saját magának dönti el, hogy hogyan kíván élni, és amennyiben ilyen kapcsolatra vágyik, akkor arra szíve joga. De ha igazi boldogságra vágyik, és miért ne vágyna, akkor nem hagyja, hogy játsszanak vele. És ő sem játszik senkivel. Így első lépésként a házasság kérdését kellene megoldani. Magunk miatt, és a másik miatt. Ha már nem vagyunk boldogok a házasságban, lépjünk ki belőle.

Adjunk esélyt a házastársunknak is, és magunknak is arra, hogy egy másik emberrel boldogok lehessünk. Ha pedig szerelemre vágyunk, akkor létesítsünk kapcsolatot egy olyan emberrel, akit nem csak mi szeretünk igazán, hanem ő is minket. És ne várjunk egy olyan emberre, akiről a szívünk mélyén tudjuk, hogy csak illúzió. Hogy nem is igazi. Mert ha az lenne, akkor most is mellettünk lenne, és mellettünk akarna lenni. De mivel nincs mellettünk, és nem is akar, akkor nem lehet ő az igazi. Akkor meg miért nem adjuk meg az esélyt az Igazinak, hogy mellettünk lehessen, hogy igazán boldoggá tehessen bennünket?

Csak az első lépést nehéz megtenni...Ha azt megtettük, akkor a többi is menni fog...

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban vasárnap délelőtt a Dunától keletre még sokfelé fordul elő, havazás, hószállingózás, de a nyugati megyékben már felszakadozik a felhőzet. Délután felszakadozik a felhőzet az ország felett, csak a keleti megyékben fordulnak elő szórványosan futó hózáporok. A szél élénk északi lesz. Hajnalban -16, -11 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke -12, -7 fok között alakul. Késő este -15, -10 fok lesz. Vasárnap kettősfronti hatásra lehet számítani. A frontérzékenyeknél rossz közérzet, görcsös panaszok, fejfájás jelentkezhet.... Bővebben »