Szemszögek

Megszökni vagy megszokni?

Szerző: Erdős Olga
2010. 08. 20. 13:00:00

Megszökni vagy megszokni? Menni vagy maradni? Tűrni vagy lázadni? Az élet sok területén felmerülnek ezek a kérdések. De ahogy nem létezik fény árnyék nélkül, úgy nem létezik olyan kapcsolat sem, ahol férfi és nő mindig rózsaszín álomvilágban él, ahol minden tökéletes, mindenki kedves, jókedvű, a felek pedig olyan szerelmesek egymásba, hogy két méterrel a föld felett lebegve járnak. Vannak rosszabb pillanatok, napok, félreértések, véleménykülönbségek, de nem feltétlen kell, hogy ezek a dolgok hátráltassák a kapcsolatunkat, megoldásuk lehet kihívás, esély az összecsiszolódásra, természetesen ezt mindkét félnek akarnia kell. Ágneska (21 éves) is épp a „megszoksz vagy megszoksz" dilemmáját éli:

„Sziasztok! Én egy 21 éves egyre kétségbeesettebb lány vagyok. Együtt élek egy kétszer annyi idős emberrel, mint én. Sok olyan dolog van, ami gondot okoz nekem. Például iszonyat ritkán mondja azt, hogy „szeretlek", szinte csak akkor, mikor én, és akkor is csak az a felelet, hogy „én is", mintha nehéz lenne azt mondania, hogy „szeretlek". Ő nem bújós, nem puszilkodós. Mindezeket úgy közli velem, hogy ez van, ha tetszik, ha nem, és én a te kedvedért nem fogok megváltozni - még egy kicsit sem. Ritkán jár a kedvemben... nemrég volt a születésnapom, és az egyik ismerősünk még el is árulta neki, mi a kedvenc virágom, de még egy szálat sem vett. Én egy éve nem találok munkát, és úgy érzem, ő kezdi azt érezni, hogy én kihasználom. A családommal összevesztem miatta, és hozzá költöztem fél éve. Nincsenek anyagi gondjaink, de csak könnyebb lenne két fizetésből, én ezzel tisztában is vagyok. A volt feleséggel még mindig bíróságra járnak, van egy 7 éves lánya. Nem hiszem el, ha egy ember - férfi - szereti a párját, akkor miért esik nehezére kimondani, hogy szeretlek, hiányoztál. Miért nem ad több puszit, ölel meg csak úgy, bújik hozzám elalvás előtt, mielőtt munkába megy miért nem ad egy puszit, még ha alszom is? Igazán a ragaszkodásom a nagy, mert nekem ő volt a nagy szerelemem és az első... sokszor úgy érzem, ezt a ragaszkodó szálat kéne elvágni, és új életet kezdeni, de ez nem olyan egyszerű, mint ahogy leírjuk. Viszont tény, most jelen pillanatban nem tudnám kijelenteni, hogy boldog vagyok. Inkább úgy mondanám, hogy elvagyunk egymás mellett, ami nekem nem elég, sőt nagyon nem jó! Néha javul, aztán megint csak vagyunk egymás mellett. Életkedvem az sokszor a 0 alatt van- és persze miatta. Lehet, én olvastam túl sokszor a Rómeó és Júliát, de én akkor is hiszen, hogy ha két ember szereti egymást, akkor a másiktól jobban érezzük magunkat. Maga a tudat is elég, és hogy nap, mint nap érezteti velünk, hogy szeret, hogy jó, hogy vagyok neki, hogy mellette alszom el, hogy mellette vagyok, mikor felkel, mikor hazaér, én várom haza vacsorával, stb. Ezeket a dolgokat nagyon ritkán érzem, és ettől olyan rosszul érzem magam. Szinte alig megyünk együtt valahová kettesben pl.: vasárnaponként, amikor mindketten otthon vagyunk. A kérdésemben benne van a lényeg, meg lehet ezt szokni, ill. hozzászokni, tűrni - igen, de meddig?! Vagy itt hagyni, és valahogy, valahol egy teljesen új életet kezdeni? De legbelül azért én akkor is szeretem, és a legnehezebb az egészben az, hogy fájdalmat okoz azzal, hogy alig viszonozza ezt. Segítségeteket előre is köszönöm."

Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!


Egy lány véleménye Kedves Ágneska! Sajnos a történeted nem egyedülálló eset, nagyon sok nő érzi úgy, hogy nem a megfelelő személlyel él együtt, nem érzi boldognak magát a kapcsolatában, mégis inkább csendben, befelé szenved, ahelyett, hogy lépne. Sokaknak egy helyben ácsorogni még mindig biztonságosabbnak tűnik, ismerve a biztos rosszat, mint arrébb állni a bizonytalanba. Persze sok esetben a körülmények miatt húznak még rá fél-, egy, két, sok évet, aztán azt veszik észre, hogy elrepült az élet, és megöregedtek egymás mellett, de nem együtt. Mivel nagyon fiatal vagy még, és ahogy írod, ez az első szerelem az életedben, úgy gondolom, hogy még igen is sok veszíteni valód van. Lehet, hogy a Rómeó és Júlia nem épp a megfelelő példa (több mint négyszáz éves történet, a korkülönbség csupán 4-5 év a szerelmesek között, nem 20!, ráadásul a két fiatal gyorsan meghalt, mielőtt még együtt élhettek volna, megtapasztalva egy igazi kapcsolat próbatételeit, mérföldköveit). Nem tudom, hogy milyen végzettséged van, ami miatt nem sikerül elhelyezkedned, de talán ha valami közeli nagyvárosban próbálkoznál, akkor hamarabb sikerülne, vagy esetleg keresni egy ismerőst, aki alkalmazna. Tudom, elkezdeni a legnehezebb, gyakorlat, munkatapasztalat nélkül, de nem szabad feladnod! Az pedig, hogy a párod mennyire mutatja ki az érzelmeit, szerintem egyén függő. Mi nők jobban igényeljük a gyengédséget, mind fizikálisan, mind verbálisan. Ha szereted még a párod, akkor mondd el neki, hogy mire van szükséged, hogy neked jólesnének ezek az apró figyelmességek, hiszen egy simogatás vagy egy puszi ingyen van - ellentétben a kedvenc virágoddal. De ha erre nem hajlandó, ha nincsenek olyan jelek a közös életetekben, amelyek alapján azt mondod, hogy azért mégiscsak szeret, akkor lépj tovább. Hidd el, jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban, amelyikben csak vegetálsz. 21 évesen nem tűrni kell és megalkudni, hanem lezárni ezt a kapcsolatot, és megkeresni azt, akivel tényleg boldog vagy.		Egy fiú véleménye Kedves Ágnes! Látom Te is a nők azon népes táborába tartozol, akik úgy kérdeznek, hogy csak egy válasz létezik nekik. Ha pedig mégsem azt a választ kapják, akkor újra és újra kérdeznek. Ha esetleg nem egyértelmű, hogy mire gondolok, egy példa: Nő: - Melyik felsőt vegyem fel?A kéket, vagy a pirosat? Férfi: - A kéket. Nő. - Biztos? Ne inkább a pirosat? Férfi: - Szerintem a kéket. Nő: - De nekem a piros jobban tetszik, és egyébként is jobban megy a nadrágomhoz, és a kékhez nincs is cipőm. Innentől több verzió is létezik, attól függően, hogy a férfi mennyire ragaszkodik a kék felsőhöz, illetve mennyire kerüli a konfliktust, ugyanis a végeredmény úgyis a piros felső kiválasztása lesz. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán az, hogy a felelősségvállalást szeretnétek elkerülni. Visszatérve a leveledre. 6 hónappal ezelőtt szinte szóról szóra ezt küldted el, annyi különbséggel, hogy akkor a barátod lányát 5 évesnek írtad. Azt tényleg sajnálom, hogy azóta sem találtál munkát, de ettől a véleményem még nem változik. Tovább kellene lépned. Ha nem vagy boldog a kapcsolatban, akkor miben reménykedsz? Most keresel valakit, aki azt mondja, hogy tarts ki a férfi mellett életed végéig, mert az élet nem leányregény? Ettől te megnyugodnál, mert valaki megerősített a döntésedben (hisz már döntöttél, hogy vele maradsz). Viszont ez nem én vagyok. Hasonlóan a szüleidhez, barátaidhoz én a kék felsőt választom. Viszont a Te életed, a Te döntésed. Ha neked ez jó, akkor továbbra is maradj vele, de ne hidd azt, hogy fél év múlva boldogabb leszel.

Szakértő szemmel

Kedves Ági!

Sajnálattal olvastam, hogy a gondjaid nem oldódtak meg, és hogy a szeretett férfiban nem találtad meg mégsem a boldogságot! Nem vagyunk ugyan egyformák, és nem tudjuk egyformán kimutatni az érzéseinket, de úgy vélem igazad van abban, hogy ha két ember szereti egymást őszintén, akkor azok az érzelmek valamilyen módon utat találnak egymáshoz. A párodnak lehet, hogy nem Veled van "baja", hiszen mögötte van már egy elromlott kapcsolat és ott van maga a válás, tehát először saját magát kellene rendbetennie, esetleg szakember (pszichogus) segítségével, hiszen a kapcsolatotok enélkül nem tud kiegyensúlyozott lenni. De ahogy már az előző válaszomban is írtam, nem a te dolgod, hogy a pszichológusa vagy a "pátyolgatója" legyél. A korkülönbség, amire utalsz, önmagában még nem lenne gond, de ti ketten láthatóan egészen különböző személyiségek vagytok, és egészen mást akartok a világtól és egymástól. Túl fiatal vagy ahhoz (ha egyáltalán lehet az ember ehhez elég öreg), hogy lemondj a boldogságról és lemondj arról is, hogy valakit igazán boldoggá tehess. Továbbra is azt tanácsolom, hogy adj időt magadnak, zárd le életednek ezt a részét, és lépj tovább. Te nem teheted Őt boldoggá, ha ő ebben nem partner! Neki ugyanis, ahogy már említettem, először a saját életét kellene rendbetennie, ahogy Neked is elsősorban a sajátodat kell élned. A fiatalság ugyanis nagyon hamar elszáll (ami nem azt jelenti, hogy később az élet már nem lenne szép), bizonyos dolgoknak most van itt az ideje (a fiatal felnőtt identitás megszilárdulása, boldog párkapcsolatban való elmélyülés, amelyre idővel családot, gyerekeket lehet alapozni). Legyél nyitott és optimista, próbáld meg magad mögött hagyni ezt a nehéz időszakot és a fájdalmas tapasztalatokat, tanulj belőlük, és meríts belőlük, hogy tudj továbblépni. Amikor majd készen állsz rá, akkor hidd el, hogy az élet az utadba sodorja a neked való társat. Addig pedig használd ki az időt egy kicsit az önállósodásra, tanulásra, munkára; kellő türelem és elszántág mellett hidd el, hogy meg is fogod találni a neked való munkát is, ami anyagi függetlenséget is ad majd neked. Emellett pedig szórakozz és barátkozz, élvezd, hogy fiatal vagy, és hogy még számos irányba mehet az életed. Ebbe pedig döntően Te szólsz bele, hiszen az életed elsősorban a Te kezedben van. Legyél türelmes, ne akard a dolgokat görcsösen, hanem merj előre nézni és merj optimista lenni! Az élet legszebb évei ugyanis még előtted állnak. Ne hagyd, hogy ezeket az éveket a félelem uralja (félni a bizonytalan jövőtől, s ezért inkább benne maradni egy boldogtalan, de biztos kapcsolatban- ami persze korántsem annyira biztos)!

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban péntek délelőtt a többórás kellemes napsütést inkább csak délkeleten zavarja átmeneti felhősödés. Délután a sok napsütés mellett időnként gomolyfelhők növekednek, de inkább csak a Dunántúlon fordulhat elő rövid zápor, zivatar. A szél élénk északkeleti lesz. Hajnalban 10, 15 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 20, 24 fok között alakul. Késő este 12, 17 fok lesz. Pénteken a hidegfronti hatás és az azzal járó tünetek fokozatosan megszűnnek, a frontra érzékenyek is megkönnyebbülnek. Néhány fokkal hűvösebb... Bővebben »