Örök-e a nagy „Ő”?

Szakértő szemmel

Amikor a szerettünk halálos beteg, a szívünkkel fel sem fogjuk azt, hogy meghalhat, hogy elveszíthetjük, és hogy mi lesz velünk ez után. A legtöbb ember ilyenkor úgy érzi, hogy a szeretett személy elvesztése után már nem fog tudni mást szeretni, és nem is akar mást szeretni. És ez teljesen rendben is van. Ám ezek az érzések idővel változnak. Méghozzá azért, mert emberek vagyunk. És az élet egészséges és normális rendje az, hogy miután elgyászoltuk a szerelmünket, akkor továbblépünk, és egy új kapcsolatban boldogok leszünk. Olyan emberrel, akit nem szeretünk, nem biztos, hogy teljes lehet az a boldogság.

Már csak azért sem, mert annak az embernek is az érzései idővel nagyot fordulhatnak. A fiú most szerelmes, de abban is reménykedik, hogy a szerelme viszonzásra talál. Hiába tud a másikról, hiába mondjuk neki, hogy nem szeretjük és nem is fogjuk, amíg szeme előtt a „rózsaszín fátyol" lebeg, addig ő titkon továbbra is abban reménykedik, hogy a kitartásának és udvarlásának viszonzott szerelem lesz a gyümölcse. De ha majd lehullik ez a fátyol és „ésszel- szívvel" is felfogja, hogy nem talál viszonzott szerelemre, érzései nagyot változhatnak, s nem biztos, hogy továbbra is kedves lesz és megértő, hiszen csak kevés ember képes hosszútávon szerelmi érzéseket adni úgy, hogy cserébe érzéseit nem viszonozzák.

Idővel ez az ember „kiéghet" és amennyire szerelmes belénk most, annyira „meggyűlölhet" bennünket, vagy legalábbis neheztelhet ránk, amiért a sok mindenért és a nagy szerelemért, amit ő adott nekünk, mi nem adtuk cserébe ugyanazt vissza. Ha tehát ő sem boldog, minket sem tehet azzá, s ha mi sem vagyunk boldogok, őt sem tehetjük boldoggá. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Amibe csak alapos megfontolás után menjünk bele. Mert idővel abban a kapcsolatban nem csak mi leszünk, hanem a gyermekeink. Biztos, hogy ilyen érzelmi közegben szeretnénk gyermeket nevelni?

Mondják, hogy a pénz nem minden. Ezt a mai, anyagilag nagyon kemény világban nehezen fogadjuk el. Pedig a pénz valóban nem minden. Ne kössük valakihez csak azért az életünket, mert anyagilag biztos parti, vagy, mert „nincsen energiánk más pasikat keresni". Miért mondunk le az őszinte érzelmek lehetőségéről? És miért vesszük el ezt a lehetőséget a fiútól is? No és mi a helyzet a szerelmünkkel? Hiszen ha beteg is, de még él, s még tart a kapcsolat vele. Előbb tehát le kell zárni a vele való kapcsolatunkat, akkor is, ha már nem szeretjük, és akkor is, ha szeretjük, de eldöntöttük, hogy továbblépünk, mert vele nincsen közös jövőnk. A fontos az, hogy mielőtt belemennénk egy újabb kapcsolatba, előtte zárjuk le a jelenlegi kapcsolatunkat, és adjunk magunknak időt feldolgozni a történteket. Fontos az is, hogy ne zárkózzunk el a szerelem lehetősége elől sem, hanem legyünk nyitottak és optimisták.

Ebben a helyzetben ez most még talán elképzelhetetlen, és bizonyára keveredik bennünk a jövőnktől való félelem és bizonytalanság a kellemes érzésekkel és anyagi biztonsággal, amit a fiú mellett megkaphatunk. Éppen ezért szükséges kellő időt adni magunknak. Hogy ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, amelyeknek esetenként nehéz következményei lehetnek. Hiszen ez egy nagyon nehéz élethelyzet, amiben esetleg nehéz lehet „jól" dönteni. Az sem biztos, hogy egyedül meg tudjuk hozni a megfelelő döntést. Ilyenkor ne féljünk segítséget kérni - barátoktól, családtagoktól, pszichológustól.