Miért félnek egymástól a nők és a férfiak?

Ha félünk, kimerevedik a pupillánk, úgy ver a szívünk, hogy kiszakad a helyéről, felkészülünk a menekülésre vagy a támadásra. Ilyen állapotban egy férfi csak ritkán szerezhet meg magának egy nőt, bár igaz, a legnagyobb szerelmekre mégis ilyenkor talál. A férfi a legkiválóbb anyát szeretné utódja gondozójául, ha pedig egy ilyenre akad, minden energiáját bedobja és mint Napóleon, midőn megszerezte fél Európát, megtámadja a nőt.

Amikor nem tud megszólalni, az a vihar előtti csend. Ha egy férfi meglát egy nőt, majd lazán, szellemesen eltársalog vele, és a félelemnek nyoma sincs, akkor vagy nagyon sok nyugtatót szed, vagy nem kíván támadni. Az ilyet flörtnek hívják, és többnyire felszínes kapcsolatok születnek belőle. Mivel a férfiak sokkal több nőt akarnak megszerezni maguknak, mint ahány férfit a nők, a férfiak többet flörtölnek. Megfordulnak az utcán, ha fedetlen női lábat látnak, füttyentenek, tahó megjegyzéseket szólnak be. Ellenben nagyon ritka, hogy egy nő utána fütyüljön egy férfinak, vagy viccesen felkínálja magát. Ha egy nő flörtöl, az azt jelenti, hogy csak elismerést akar kicsikarni, vagy nem akar gyereket az illetőtől. Ha egy nő nem flörtöl, hanem gyereket akar, arca kitelik, felpirul, ajkai megduzzadnak, szíve nagy erejű vérfröccsöt küld az agyba, kémiai bombák robbannak szerte a testében. Végső soron felkészül arra, hogy megtámadják és teherbe essen - a nő felkészülésének látványa pedig beindítja a férfi első rohamát.

Ilyen egyszerű lenne az egész? Hála istennek, nem. A párszerző stratégia ennél agyafúrtabb, a leplezések és a megjátszások szinte végtelen variációit kínálja. A nő úgy tesz, mintha csak flörtölne, a férfi leplezi, hogy rohamra készül. A késleltetés jó manőver, hogy közelebbről is szemügyre vegyük az ellenfelet, egyes társadalmakban akár évekig is elhúzódhat, hogy a tökéletes választás illúziója meglegyen. A tökéletes választás azonban rendszerint az első egy percben eldől.

A párválasztáshoz bárki bármilyen tanácsot adhat; filozófusok és pszichiáterek írhatnak róla ezer kötetet - a szerelemnek kevés köze van az elméhez, a szívben játszódik le. A szív jelzi, hogy ki kell neki. Pontosan akkor és úgy dobban meg, hogy az elme csak akkor nem ismeri fel az üzenetet, ha nem akarja. Azt mondják, ne hallgass senkire, csak az ösztöneidre. Mit jelent ez? Az ösztön nem más, mint a tudattal csak kevéssé irányítható viselkedés. Ilyen a szívverés is. A szív akkor működik a legintenzívebben, ha félünk. Ezért, ha egy férfi/nő fél egy nőtől/férfitól, vagyis alig kap levegőt a közelében, össze-vissza beszél, megnémulva vigyorog, vagy úgy néz a másikra, mint egy ökölvívó a véres küzdelem előtt, akkor pontosan tudhatjuk, hogy az illető megtalálta az igazit.