Milyen érzelmeket vált ki a Parkinson diagnózis? - tanácsok a betegség elfogadásához

Érzelmi hullámzás az elutasítástól az elfogadásig
Mikor megtudjuk, hogy ebben a krónikus, gyógyíthatatlan, és fokozatosan súlyosbodó betegségben szenvedünk, amivel életünk hátralevő napjaiban szembe kell néznünk, nem vagyunk könnyű helyzetben. Eleinte nem tudjuk, nem akarjuk elfogadni, hogy ez a valóság. Sokan teljes visszautasítással reagálnak, mikor Parkinson-kórt diagnosztizálnak náluk, több szakembert felkeresnek, azt remélve, hogy tévesen diagnosztizálták őket. Olyanok is vannak, akik visszautasítják a kezelést, vagy nem mennek el az orvoshoz a megbeszélt időpontban.

Többen attól a pillanattól rettegünk, amikor családtagjainkkal, barátainkkal is közölnünk kell a hírt. Egy ideig még a legközelebbi hozzátartozóknak sem merjük elmondani, inkább titkolódzunk.
Idővel azonban hozzászokunk, elfogadjuk a tényt, hogy Parkinson betegek vagyunk.
Ez egy hosszú, több fázisból álló folyamat, amit nem szabad siettetni, mivel a diagnózis teljes elfogadásához fontos, hogy minden szakaszát átéljük. Általánosságban elmondható, hogy nagyfokú érzelmi hullámzás jellemzi a hangulatunkat. A harag, a teljes elutasítás, tagadás, a depresszió érzése mind-mind része a folyamatnak. Olyan érzések ezek, amit közeli személy elvesztésekor is érzünk.

Hogyan mondjuk el családunknak, szüleinknek, barátainknak?
Egyik legfontosabb lépés a Parkinson betegség elfogadása felé vezető úton, amikor eldöntjük, hogy elmondjuk a hírt a családunknak és a barátaiknak. Ekkorra már el tudjuk fogadni, hogy ez a valóság, és lépéseket teszünk annak érdekében, hogy szembenézzünk vele.
Ha bizonytalanok vagyunk, hogy hogyan mondjuk el, az alábbi javaslatok talán adnak egy kis támpontot:

Egyik legfontosabb, hogy társunknak nyíltan és őszintén mondjuk el. Osszuk meg vele, az ezzel kapcsolatos véleményünket, félelmeinket, és minden mást is, amit a betegségről idáig megtudtunk. Ha partnerünk is tud a betegségünkről, már nem vagyunk egyedül, van kihez fordulnunk, ha szükségünk van rá. A betegség későbbi szakaszaiban valószínűleg szükségünk lesz a támogatására.

Amikor gyerekeinkkel beszélünk erről, viselkedjünk megnyugtatóan. A gyerekek átveszik az érzelmi állapotunkat, észreveszik rajtunk, ha idegesek vagyunk vagy, ha rettegünk. Legyünk őszinték, nyugodtan számoljunk be a már észlelhető tünetekről és arról is, hogy milyen változások várhatók a betegség későbbi szakaszaiban. Lehet, hogy már ők is észrevették egyes tünetek megjelenését.

A szüleinkkel sem könnyű megosztani ezt a hírt. Előfordulhat, hogy hosszú időbe telik nekik, amíg fel tudják dolgozni. Ne legyünk türelmetlenek, előbb-utóbb elfogadják és segítenek.

A barátaink között lesznek olyanok, akikkel azonnal őszintén beszélgethetünk a betegségünkről, segítséget és támogatást ajánlanak. Olyanok is lesznek, akiknek időre lesz szükségük, míg megszokják a gondolatot. Ne felejtsük el, hogy nem mindenki egyforma. Az emberek többségét egy ilyen komoly betegség mélyen elgondolkodtatja, mivel emlékezteti őket saját sebezhetőségükre és halandóságukra.

A betegség elfogadása, segítség keresése
Ha elkezdünk információkat, forrásokat gyűjteni a Parkinson kórral kapcsolatban, jó úton járunk, a betegség elfogadása felé.
Az interneten nagyon sok praktikus tanácsot gyűjthetünk, ami megkönnyítheti a mindennapi életvitelünket. Közösségeket, csoportokat fedezhetünk fel, akiknek tagjai hasonló gondokkal küzdenek, mint mi. Hasznos lehet bekapcsolódni a beszélgetésekbe, fórumokba, elolvasni a hasonló gondokkal küzdő emberek hozzászólásait. Vannak olyan weboldalak, amiket Parkinson betegek hoztak létre azzal a céllal, hogy meg tudják osztani másokkal a gondjaikat, nehézségeiket, de azt is, hogy szembe lehet nézni, és együtt lehet élni ezzel a betegséggel.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek szembe kell nézni ezzel a betegséggel. Megfelelő hozzáállással és támogatással megtanulhatunk teljes életet élni.


Kérdését, hozzászólását írja meg a Parkinson fórumban!