Minden rosszban van valami jó!

Amikor már nagyobb emberismerettel rendelkeztem, s találkoztam pesszimistákkal, optimistákkal, hallottam a „mosoly mosolyt szül" elvről.

Módom is volt gyorsan kipróbálni, mert egy roppant nehéz-eset főnökkel dolgoztam sokadmagammal. Egy ízben, amikor nagyon morcosan, nő létére dühödt-férfias léptekkel robogott a folyosón, kedvesen rámosolyogtam és megkérdeztem, hogy segíthetek-e valamiben. Nem tudom leírni az arcán az érzelmek hullámzását...

Mindenesetre végül visszamosolygott.

Ha semmi mást nem teszünk tehát, csak összehasonlítjuk a jókedvű és a morcos ember arcjátékát, kitűnik a nagyon is markáns különbség.

És, ha ez így működik, akkor fordítsuk meg, és eleve mosolyogjunk még akkor is, ha nem ehhez lenne kedvünk, ugyanis, ha nem görcsölünk, akkor az agyunk is felszabadultan keresheti és találhatja meg a megoldást. Ha valóban nagy a baj, azon a idegeskedés sem segít, ha meg csak mi túlozzuk el, akkor semmiképpen nem éri meg, hogy idegeskedjünk (stresszeljünk) rajta.

Miért ne kezdené el éppen most az optimizmust, a vidám, megoldás-centrikus hozzáállást az élethez? Nem sok kell hozzá: nézze a dolgoknak mindig a jó oldalát (még ha elsőre úgy tűnik, hogy nincs ilyen), szemlélje több humorral magát és a környezetét, vagy éppen képzelje el, hogy néhány év után milyen jó kis adoma lesz ebből, amit majd nevetve mesél el egy társaságban