Nem ezt érdemlem...

Kedves András!

Sajnos nem egyedülálló a történeted. Nekem úgy tűnik, hogy ti is a „lerágott csont" receptet követtétek: megismerkedtetek, egymásba szeretettek, összeházasodtatok, nem sokkal később megszülettek a gyerekek, a feleséged otthon maradt velük, hogy nevelje őket ha régimódi felfogású családból származik, ahol az az elvárás, hogy a nő elsősorban háziasszony és anya, és csak végső esetben dolgozó nő, akkor még érthető is, hogy nem akart lázadni), te dolgoztál éjt nappallá téve, hogy eltartsd a családod, az évek teltek, ti pedig szépen beleszürkültetek a hétköznapokba. Aztán egyszer csak felnőttek a gyerekek, már nincs szükségük rátok, a saját életüket szeretnék élni, a feleséged pedig rádöbbent, hogy elpazarolt húsz évet az életéből, és a szomszédasszonyon, meg a sarki kisboltoson kívül nincs senki, akivel beszélgethetne. Így fogta magát, keresett egy állást és amint hasznosnak érezte magát újra rájött, hogy mennyi mindenről mondott le. Újra lett önbizalma és rájött arra is, hogy még nem olyan idős, hogy ne tetszene a férfiaknak. Sajnos ott követtétek el a hibát, hogy valószínűleg eléltetek egymás mellett, nem beszélgettetek csak a mindennapos csip-csup dolgokról, már nem figyeltetek oda egymásra, valószínűleg a szeretkezések száma is megritkult, azontúl, hogy rutinszerű kötelességé vált. Lehet, hogy eleinte mindketten úgy vettétek, hogy ez az élet rendje, és mások is biztos így élnek, csak hogy az új közeg felébresztette a feleségedben alvó Csipkerózsikát, így nem csoda, hogy az első csók életre lehelte és sajnos félrelépésre is.
Azt megértem, hogy a megcsalás nem megy ki a fejedből, nem egy olyan dolog, amit könnyű megbocsátani, már ha lehet egyáltalán.
Két dolgot tudok neked tanácsolni, az egyik, hogy mivel még mindig szereted a feleséged félreteszed a sértett büszkeséged, és megpróbálod újra kezdeni vele, tisztalappal. Szerencsére van remény, ha ő is azt mondta, hogy nem azért csalt meg, mert szerelmes volt az adott illetőbe. Ehhez azonban le kell ülnötök megbeszélni nagyon őszintén, hogy ki mire vágyott volna az elmúlt években, mit rontott el, és min szeretne a jövőben változtatni, és persze az is kell, hogy mindketten akarjátok megmenteni a házasságotokat. Akár újra elkezdhetnétek randizni is, találkozni munka után, vagy hétvégén elmenni sétálni, moziba, színházba, cukrászdába, bárhova, ahol jól érzitek magatokat. Lássátok meg a másikban újra azt az embert, akit megszerettetek 25 éve.
A másik változat kevesebb erőfeszítést igényel, de ez a fájdalmasabb is, vagyis kimondani, hogy ennyi volt, és békében elválni. A gyerekek már nagyok, meg fogják érteni, hogy így a legjobb mindkettőtöknek, már ha tényleg ez az igazság. Én azért bízom benne, hogy sikerül megmenteni a házasságotokat, nem szabadna negyedszázadot eldobni csak úgy. Drukkolok!