Nem szeretem a férjem mocskos beszédét

Az alkoholizmus egyik velejárója a brutalitás, a családon belüli erőszak, amely nemcsak fizikálisan, de verbálisan is történhet, és sajnos nagyon gyakran történik is. Ráadásul mintha a média is erre építene, mintegy népszerűsítve az alpári beszédstílust, ld. délutáni kibeszélő show-knak csúfolt műsorok a kereskedelmi tévécsatornákon. Arankának a férje káromkodásaiból lett elege.
„Harminc éve élek házasságban. Volt benne jó is, rossz is. Mindig is harmonikus, kiegyensúlyozott családra vágytam, de nem abban élek. A férjem rendszeres alkoholfogyasztó, de nem is ez a legnagyobb bajom vele. Mocskos, durva beszédű. A nők neki csak ribancok, szajhák. Mindenkit "leköcsögöz", ezeket a jelzőket naponta megkapom én is és a fia is. Érzelmeket vagy inkább szeretetet nem mutat sem felém, sem felnőtt gyerekei felé, úgy érzem, csak magát szereti.
Régen próbáltam elhagyni, de most az tart vissza, hogy eddig szenvedtem a durvaságaitól, a kiabálásától, akkor most fordítsak hátat, amikor a nélkülözésben kitartottam mellette, és most, amikor jó jövedelme van, kezdjek elölről mindent, éljek megint egyik napról a másikra?
Mivel tudnám rádöbbenteni arra, hogy az ember életében a család kell a legfontosabb és az egészség legyen?
Ezen kívül minden lényegtelen apróság, amibe ő mindig hibát keres, bele köt. A női nemet, az anyaságot, az idős embereket nem tiszteli. Ennek ellenére, ha megváltozna, vagy megértené, hogy mit szeretnék tőle semmi baj nem volna, nem csak a pénze miatt ragaszkodom hozzá, de a durva lelke nekem nem tetszik."
Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!
Egy lány véleménye
Kedves Aranka!
|
Egy fiú véleménye
Először is próbáltam pár kapaszkodót keresni az írásban, mert annak kicsit híján van. Olyan 50-60 közötti nőről van szó, aki 30 éve él házasságban és több gyereke van, gondolom, legalább egy fiú és egy lány. A házasság nagy részében nem volt túl nagy jólét, de ez az utóbbi időben változott. |
|
Szakértő szemmel
Mindannyian tudjuk, hogy nincsen tökéletes párkapcsolat, nincsen tökéletes házasság. A „jó" házasság az nagyon kemény munka, mind a két fél részéről. Amennyiben hosszútávon csak az egyik fél adja bele a munkáját, a másik nem, akkor a kapcsolat semmiképp sem lehet harmonikus, vagy kiegyensúlyozott.
A házasságban emellett nagyon fontos még az is, hogy fejlődjünk, egyénileg és közösen is. Ha ez a fejlődés megakad, vagy el sem indul, akkor a harmonikus kapcsolat szempontjából ismét csak zsákutcában köthetünk ki.
Ha valaki 30 éve rabja valamilyen rossz szokásnak, tulajdonságnak (jelen esetben a mocskos, durva beszédnek és az alkoholnak), akkor arról azt az embert leszoktatni nem lehet. Szakember segítsége nélkül legalábbis semmiképp. De ehhez is feltétlenül szükséges az adott ember szándéka és akarása, nem utolsó sorban pedig a belátása; vagyis mindenképpen szükséges, hogy ez a személy belássa: a viselkedése bántó és kapcsolatrontó, alkoholfüggősége pedig betegség (szenvedélybetegség), amely viselkedésen változtatnia, a függőségét pedig kezeltetnie kellene. Ha ez a belátás nincs meg, és nincs meg a változtatásra irányuló nyitott szándék sem, akkor nincs igazán értelme szakember segítségét sem kérni.
Amit tehát tehetünk az az, hogy leülünk a párunkkal és megpróbálunk őszintén elbeszélgetni vele (lehetőleg, amikor a párunk józan) mindarról, ami minket bánt és sért az ő viselkedésében.
Ne várjunk csodát az első beszélgetéstől, hiszen 30 év nagyon hosszú idő. Főleg, ha ez idő alatt sosem szembesítettük a párunkat ezekkel a dolgokkal. De akkor se várjunk csodát, ha már többször próbáltunk vele ezekről a dolgokról beszélni, de mindhiába, mert ő nem változott. A beszélgetésben fel kell tehát mérni, hogy a párunk mennyire belátó és mennyire nyitott a problémák kezelésére. Először talán az alkoholfüggőségét kellene kezeltetni, hiszen ez elhagyhatatlan az egészségmegőrzésének szempontjából, másrészt pedig lehet, hogy a durva viselkedés és mocskos beszéd is mind az alkoholfogyasztás következménye. (Alkohol hatására ugyanis némelyik ember nagyon durva és agresszív tud lenni).
Ha erre hajlandó, akkor az már fél siker. Ezt követően (vagy ezzel párhuzamosan) el lehet menni párterápiába, tanácsadásba, stb., és meg lehet próbálni együttesen megoldani a házasságon belüli további problémákat is.
Ha azonban a párunk nem mutat semmilyen hajlandóságot a változásra, és belátása sincs arra vonatkozólag, hogy erre szükség lenne, valamint ha a tanácsadás lehetőségét is visszautasítja, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy érdemes- e ilyen kapcsolatban benne maradni? Hiszen mit kapunk egy ilyen kapcsolattól?
Érzelmek ebben a kapcsolatban láthatóan nincsenek, nincs kedvesség és gyengédség, helyette durvaság van, sértegetés, megalázás és érzelmi kegyetlenség. És van pénz. Ez az a pont, ahol mindenkinek mérlegelnie kell, hogy számára mi a fontosabb és mi az, ami elfogadható. De ne a jövőtől való félelem határozza meg a döntésünket! És a „beletörődés" sem.
Megalázó, számunkra nem elfogadható kapcsolatokban senkinek sem szabadna benne maradnia, legyen az illető 20 éves vagy 50 éves! Mindig vannak lehetőségeink az újrakezdésre. Érdeklődjünk bátran ezekről a lehetőségekről, kérjük szakemberek segítségét, menjünk el személyes beszélgetésekre (családsegítő szolgálat, jogász, pszichológus, párterapeuta, stb.) és ne törődjünk bele a rossz kapcsolatba, mert azzal senkinek sem teszünk jót- legkevésbé magunknak és a gyermekeinknek.
Ezt a funkciót csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe. Kérjük regisztráljon!
Keresés
Cikkek a témában
- A természet Don Juanja
- Fehérje szint méréssel gyorsan kiderül a vesekárosodás
- A kálciumos étrend-kiegészítők szedése elősegítheti a szívrohamot
- Szigorodik az egészségügyi alkalmassági vizsgálat szeptembertől
- A hely, ahol az ördög szórakozik
- Jobban inspirálja a fogyást ha kövérnek nevezik az embert
- Fertőzőbbek a vécélehúzónál járt mobilok
- Melyiket válasszam?
- A Kos gyógynövényei
- Új eljárást alkalmaztak a SOTE-n a világon először