Nem mindegy, hová rakódik a túlsúly

Jean-Pierre Després, a kanadai Laval Egyetem több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutatóorvosa. Szakmai vezetésével alakult meg a Nemzetközi Kardiometabolikus Testület azzal a céllal, hogy felhívja a nemzetközi orvostársadalom és az érintettek figyelmét a hasi elhízás szerepére a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A szakember és kutatócsoportja húsz évvel ezelőtt bizonyította be, hogy a has környékén megjelenő súlyfelesleg nem csak zsírt raktároz, hanem aktív hormontermelő szerepet is ellát, így testünket folyamatosan káros anyagokkal árasztja el. A hasi elhízás, vagy köznapibb nevén sörhas elsősorban tehát nem esztétikai, hanem rendkívül súlyos egészségügyi probléma és a legveszélyesebb elhízási formának számít.
- Mi az oka annak, hogy valaki csak hasra hízik?
- Ha valaki meg akar hízni, akkor a szükségesnél több kalóriát kell bevinnie a szervezetébe - ráadásul úgynevezett rossz kalóriákat, cukrot, fehér lisztet -, és ülő életmódot kell folytatnia. Sajnos elmondható, hogy manapság nagyon sokan élnek így és valóban nagy kérdés az, hogy mitől híznak egyes emberek egyenletesen mindenhová, míg mások csak hasra. Fontos kutatások folynak ezzel kapcsolatban. Megfigyelések szerint egy adott családban ugyanolyan kalória bevitel mellett megesik, hogy a család minden tagja hasra hízik. Ha megnézünk egy másik családot ugyanezzel a kalória bevitellel ott is elhízást fogunk tapasztalni, de ott egyenletesen oszlik meg a túlsúly a testen. Ha egy családban az apa hasi elhízott és 50 éves kora felett infarktusa volt, akkor általában elmondható, hogy a fia 30 és 40 éves kora körül valószínűleg ugyanúgy elkezd hízni a hasára és nagy az esélye arra, hogy szintén szívinfarktusa legyen. Tehát az biztos, hogy a genetika ebben fontos szerepet játszik - fogalmazott Jean-Pierre Després.
- Miért veszélyesebb egészségünkre a derék körül, főleg a hasüregen belül felhalmozódó zsírpárna, mint a más testtájon lerakódott felesleg?
- Azt találtuk kutatásaink során, hogy az a zsírszövet, amely a hasra rakódik teljesen másként működik, mint a máshol, csípőn, kézen lerakódott zsírszövet. Ugyanis a hasi zsírszövetből sokkal több olyan anyag szabadul fel belőle, amely nagyobb rizikót jelent a szív- és érrendszeri megbetegedésekre.
- A figyelemfelhíváson túl mi lehet a megoldás?
- Két szinten kell lépni. Egyrészt társadalmi szinten: szükség van egyfajta étkezési kultúra fejlesztésre, ami főleg a neveléssel érhető el. Ma a fiatalok nagy része nem tud főzni. Veszik a mélyhűtött, előre elkészített ételeket vagy gyorsétterembe járnak és ennek katasztrofális következménye lehet. De még egy téren lehetne neveléssel változtatni. Méghozzá azzal, ha több fizikai aktivitásra, mozgásra serkentenék az ifjúságot. Ami az orvosi segítséget illeti, nem az a megoldás, ha az orvos azt mondja egy elhízott személynek, hogy változtasson étkezési szokásain és mozogjon többet, mert ettől még nem fog történni semmi. Nagyon fontos lenne, ha a társadalombiztosítás finanszírozná azokat a szakembereket, dietetikusokat, gyógytornászokat, életmódtanácsadókat, akik az elhízott beteg rendelkezésére állnának és segítségükkel valóban megvalósítható lenne az életmódváltozás.
- Talán az a legnagyobb gond, hogy az elhízott emberek nem gondolják betegnek magukat és eszükbe sem jut, hogy kórházba menjenek.
- Ez sajnos így van. Ezért nagyon fontos, hogy eljusson az üzenet a lakossághoz, hogy a hasi elhízás ugyanolyan veszélyes lehet, mint a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás vagy a dohányzás.
- A mérleg mellett tehát vegyük elő a centimétert?
- Igen, abszolút ezt tanácsolom.