Nincs felismerhető jele az érzelmeknek

A leggyakoribb hiedelmek közé tartozik az is, hogy az összehangolt arcizommozgások kifejezetten bizonyos mentális állapot kifejezésére alakultak ki, amely sztereotip módon azután előkészíti a testet, hogyan reagáljon egy szituációra. Az például, ahogyan az arcunk megváltozik félelmünkben, a környezetet is informálja az állapotunkról. Sokszor azonban megfigyelhető, hogy ezek a jelek elmosódnak, és más érzelmi állapot kapcsán is megjelennek. Ha például mérgesek vagyunk, egy sor dolgot tehetünk: kiabálhatunk, vagy akár kínunkban nevethetünk is, vagy éppen sírhatunk.

Ugyanakkor Dr. Barrett és munkatársai úgy gondolják, hogy ezek a mimikák nem velünk született, automatikus tulajdonságaink. Bár rengeteg orvos és tudós dolgozik azon, hogy a biztonsági szolgálatokat azzal segítsék, hogy a mimika „olvasásával" jobban kiképezzék az alkalmazottakat arra, hogy hatékonyabban ismerjék fel a gyanús embereket, Dr. Barrett szerint lehetséges, hogy ez elhibázott stratégia.

"Rengeteg bizonyíték van arra, hogy a félelemnek, a dühnek vagy a haragnak nincsen biztosan felismerhető jele. Ezért érteni akarjuk más érzelmi megnyilvánulásait, akkor kapcsolatba kell kerülnünk vele" - tette hozzá a kutató. "Egyébként azt, hogy az egyes mimikai funkciók bizonyos érzelmi állapotok miatt fejlődtek ki, általában Charles Darwinnak tulajdonítják. Pedig Darwin nem írta, hogy az érzelmek kifejezése funkcionális, hanem úgy gondolta, hogy az érzelmi kifejezések - mint a mosoly vagy a szemöldökráncolás - akkor is működnek, ha nem használjuk azokat. Ezért azok az emberek, akik a saját elméletük igazolására Darwint elméletét hozzák fel példának, jobban tennék, ha helyesen idéznék őt."