Ókori amputálás nyomai egy Franciaországi leleten

Már a korai neolitikumban is végeztek végtagcsonkolást, mégpedig fájdalomcsillapítással, viszonylag csíramentes (aszeptikus) környezetben, legalábbis erre utalnak egy hétezer éve élt férfi földi maradványai, akinek sírjára Franciaországban bukkantak. A leletről az Antiquity című szakfolyóiratban számoltak be.
A sírt a Párizstól 65 kilométerre délre, Buthiers-Boulancourtban tárták fel. Az INRAP francia nemzeti régészeti kutatóintézetben elvégzett vizsgálatok kimutatták, hogy a korosabb férfi a vonaldíszes kultúra idején, Kr.e. 4900 táján élt, abban a korban, amikor a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató törzsek kezdtek áttérni a földművelésre. Az illető fontos pozíciót tölthetett be közösségében, legalábbis erre utal az átlagosnál nagyobb, két méter hosszúságú sírja. Az elhunyt mellé kristályos palából készített fejszét, kovakőkalapácsot, valamint egy fiatal állat tetemét helyezték - olvasható a Times Online-ban.
A legérdekesebb felfedezés a bal kar részleges hiánya volt. Az elvégzett biológiai, radiológiai és egyéb vizsgálatok kimutatták, hogy a felkarcsontot a singcsontot befogadó, kissé elferdült cérnaorsóhoz hasonlító trochlea fölött vágták el.
A kutatók egyike, Cécile Buquet-Marcon szerint a férfi harcos lehetett, aki a sérülést esés következtében, csatában, vagy egy vadállattal vívott párviadal során szerezhette.
"Nem hiszem, hogy azok, akik a műtét végezhették, a mai értelemben vett orvosok lettek volna, ám teljesen nyilvánvalóan rendelkeztek orvosi ismeretekkel" - vélekedett Cécile Buquet-Marcon.
Szikéként minden bizonnyal kovakőkés szolgált, fájdalomcsillapítóként pedig valamilyen hallucinogén növényt, vélhetően maszlagot alkalmaztak. "Nem tudjuk biztosan, hogy milyen fájdalomcsillapítót használtak, de valahogyan el kellett érniük, hogy a műtét közben a sebesült nyugton maradjon" - magyarázta Cécile Buquet-Marcon.
Más növényeket, valószínűleg zsályát a seb kitisztítására alkalmaztak. "A csontvég vizsgálata nem mutatott ki az amputációhoz kapcsolható fertőzést, ami arra enged következtetni, hogy a műtétet viszonylag aszeptikus körülmények között végezték" - nyilatkozta a régész.
A férfi túlélte az operációt, utána még több hónapig, vagy akár néhány évig is elélt. A végtagja elvesztése ellenére a sírmellékletek arra utalnak, hogy közössége megbecsült tagja maradt. "Fogyatékossága miatt nem zárták ki a csoportból" - emelte ki Cécile Buquet-Marcon.
A felfedezés azt bizonyítja, hogy közel hétezer éve az európai gyógyítók viszonylag fejlett orvosi ismeretekkel rendelkeztek. "Nagy sebészeti beavatkozásokat gyakrabban végezhettek a neolitikumban, mint eddig feltételeztük" - tette hozzá Cécile Buquet-Marcon.
Korábban két esetben - Németországban és Csehországban - fedeztek fel kőkorszaki végtagcsonkolt csontvázat.
Ezt a funkciót csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe. Kérjük regisztráljon!
Keresés
- A természet Don Juanja
- Fehérje szint méréssel gyorsan kiderül a vesekárosodás
- A kálciumos étrend-kiegészítők szedése elősegítheti a szívrohamot
- Szigorodik az egészségügyi alkalmassági vizsgálat szeptembertől
- A hely, ahol az ördög szórakozik
- Jobban inspirálja a fogyást ha kövérnek nevezik az embert
- Fertőzőbbek a vécélehúzónál járt mobilok
- Melyiket válasszam?
- A Kos gyógynövényei
- Új eljárást alkalmaztak a SOTE-n a világon először