Stressz, túlterheltség, csendes halál - japán dolgozók ezreinek osztályrésze

2007-ben a japán rendőrség 2207 öngyilkosságot regisztrált és az áldozatok hozzátartozóinak ügyvédje, Kavahito Hirosi szerint mintegy 10 ezer alkalmazott kapott sokszor halálos végű szívbetegséget és agykárosodást munkája miatt. Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy ezek a számok tovább emelkedhetnek a gazdasági recesszióval, amely feszültté teszi a viszonyokat az egyes vállalatokon belül.

Kavahito szerint e betegségeknek kevesebb, mint 10 százalékát jelentik be a szociális szolgálatoknak, az áldozatok vagy hozzátartozóik inkább lemondanak róla az elutasítások nagy száma, illetve a hosszú procedúrák miatt. 2007-ben a kártalanítási követelések 58 százalékát utasította el a munkaügyi minisztérium.

Vannak azonban kivételes esetek is. 2007 májusában egy Tokió környéki hajóüzem vezetője öngyilkosságot követett el. Hat hónapon keresztül heti 65-70 órát dolgozott, aztán megbetegedett és depressziós lett. A szociális szolgálat végül munkahelyi balesetnek minősítette az öngyilkosságot, és az özvegynek évi 3 millió jen (24 ezer euró) nyugdíjat ítélt meg.

„A téma továbbra is tabu Japánban, a cégek úgy tartják, hogy az alkalmazottak mentális egészsége magánügy" - hangsúlyozza Urusihara Hadzsime szakszervezeti vezető. A legnagyobb japán szakszervezeti szövetségnek, a Rengónak nem kis erőfeszítésébe került elfogadtatni a munkahelyi túlterhelést, mint anomáliát egy olyan országban, ahol az alkalmazottak egynegyede heti 50 óránál többet dolgozik. Nemrégiben Aszo Taro kormányfő a parlamentben is megismételte: a kemény munka „Japán értékeinek egyike".

A stressz csak fokozódott az 1990-es évek végén, amikor egyre több lett a részidős vagy próbaidős alkalmazott. Ők ma a munkavállalók egyharmadát teszik ki, a jelenlegi válság miatt legalább 85 ezret fenyeget közülük a munkanélküliség, és elbocsátásuk esetén a teljes munkaidősöknek kell még többet dolgozniuk.

A túlhajtott dolgozókat megsegítő egészségügyi központ vezetője szerint a munkaidő csak a probléma egyik oldala. Legalább annyit nyom a lapba az alkalmazottak morális zaklatása, a szakmai kudarc és a kollégák közötti konfliktusok. Uehata Tecunodzsno doktor úgy véli, hogy a munkahelyi hierarchia gyakran nem figyel fel a helyzet veszélyességére, és a beteg dolgozók leginkább csak a családjukra számíthatnak.

Egy fiatal nő, aki egy tokiói irodában dolgozik, elmondta, hogy még a munka után sem képesek feloldódni. „Gyakran együtt megyünk el valahová a kollégákkal és ott tovább rágjuk a munkahelyi problémákat - ez nem dobja fel a lelkünket".

Urusihara emlékeztet arra, hogy a japánok a második világháború utáni időszakban is nagyon keményen dolgoztak, de akkor látszott az eredmény, mert jobbak lettek az életkörülményeik. Ma már ez a remény is eltűnni látszik.

A túlterheltség-szindróma senkit nem kímél Japánban, még magát az uralkodót sem: Akihito császárnak tavaly év végén könnyítenie kellett hivatalos programján, mert orvosai szerint teljesen kiborította az állandó közszereplésekből fakadó stressz.