Szapora szívverés kontra koszorúér-betegség

Már 1997-ben nagy feltűnést keltett egy statisztika, mely bemutatta, hogy az emlősök élettartama és szívműködésének szaporasága szorosan összefügg. Az egér pulzusszáma percenként 700 körül mozog, az elefánté pedig átlagosan 25. Az egerek, ha nincs a közelben macska, két évig is elélhetnek, ami így is csak töredéke az ormányosok több évtizedes élettartamának.

Korunkban az ember az egér és az elefánt életkilátása között meghúzható egyenesbe nem illik bele. A római vagy a görög birodalom időszakában a polgárok háború nélküli időszakban is csak két-három évtizedig éltek. Ma ennek háromszorosát, négyszeresét remélheti mindenki, aki az egészséges életmód híve.

A kanadai Jean-Claude Tardif áttekintette azokat a vizsgálatokat, amelyek a pulzusszám és a halálozás közötti összefüggéssel foglalkoznak. Egy néhány éve közölt tanulmány csaknem hatezer egészséges férfi sorsát követte 23 éven keresztül. Minél gyorsabban vert valakiknek a szíve nyugalmi helyzetben, annál nagyobb volt az esélye hirtelen szívhalál bekövetkezésére. Ez az összefüggés akkor is érvényesült, ha a többi, jól ismert kockázati tényezőt, például a dohányzást vagy a cukorbetegséget is figyelembe vették.

Hasonló kapcsolatot figyeltek meg magas vérnyomású emberek nagy csoportjában is. Fölvetődött annak az esélye, hogy a percenkénti pulzusszám valamilyen módon gyorsítaná a koszorúér-betegség előrehaladását.

Tardif és munkacsoportja 24 913 olyan felnőtt adatait gyűjtötte össze, akik 15 év alatt kerültek koszorúér-betegség gyanúja miatt szívkatéteres vizsgálatra. Itt is az derült ki, hogy a gyors szívműködésűek csoportjában lényegesen nagyobb volt a szívroham kockázata, mint azok között, akiknek a szíve lassabban dobogott. Ez az összefüggés a nők és férfiak esetében egyaránt megfigyelhető volt.

Állatkísérletek is történtek ennek tisztázására és az eredmények ott is hasonlóak voltak. Majmok esetében a koszorúér-betegség lassabban haladt előre a lassúbb szívműködésű állatok csoportjában.