Szemérmetlen a szemérem?

A kulturális- és társadalmi gátak hatására a szeméremről kialakuló torz megítélés, magyarán, hogy egyes nők szerint a nemi szerv ronda, sőt visszataszító, súlyos szexuális frusztrációvá válhat. Az International Journal of Sexual Health magazin szakértői azt állítják, hogy azok a nők, akik elégedettek, sőt büszkék a testükre, beleértve annak intim részeit, jelentősen több orgazmust élnek át, valamint, nem utolsó sorban, gyakrabban eljárnak nőgyógyászhoz is, szűrővizsgálatra. A lélektan ugyan régóta foglalkozik a kérdéssel, könyvtárnyi jó tanulmány és fontos beszámoló ás a téma mélyére, szokásaink, civilizációnk mégis gyakran fojtja el, tartja bűnösnek, tisztátalannak, szemérmetlennek és rejtegetni valónak a nemi szervekről való gondolkozást, párbeszédet, sajnos még ma is. A most közzétett felmérésben nőket és férfiakat is kifaggattak hálószoba-titkaikról, véleményükről és talán nem meglepő, hogy a férfiak elfogadóbban, pozitívabban ítélték meg a gyengébbik nem intim szervét, annak illatát vonzóbbnak, tapintását kívánatosabbnak, formáját szebbnek találva, mint a nők maguk, a sajátjukat. Vajon létezik-e egyáltalán ronda női nemi szerv? Akár igen, akár nem, a férfiak ítélete szerint ennek a kérdésnek sokkal kisebb súlya van, mint ahogy azt sok nő gondolná. Vajon létezik-e ronda fül, visszataszító száj, gusztustalan orr? Ha léteznek is ilyenek, rendkívül ritkán. Ugyanolyan kevés a csúf ember, mint a gyönyörű. Az emberiség tömegeinek túlnyomó százaléka, a külcsínyt tekintve tökéletesen átlagos, és mint ilyen vonzó, kellemes és szép. Az emberi kapcsolatok hétköznapjaiban a belbecs sokkal nagyobb hangsúllyal kerül mind a férfiak, mind a nők látóterébe, így szexuális vágyaikba is. Akinek szeretjük a lelkét, annak tetszik a teste is. Lehet egy nő bármilyen gyönyörű is, ha a férfi nem kívánja a lelkét, a szexuális érdeklődés rövid távú lesz. És fordítva, az átlagosan vonzó nőt a férje még gyakran az aranylakodalom után is a világ legkívánatosabb asszonyának látja, amennyiben lelki társának tekinti. A fenti kutatás szakértői a szülői felelősségre is fényt derítettek. Sok múlik ugyanis azon, hogy az apák és anyák lánygyermeküket felvilágosítják-e, nevén nevezve a dolgokat. A női énkép kialakulásában döntő a korai időszak. Ha a szülők túlzó szemérmességgel beszélnek kislányuk nemi szervéről, a kislány úgy találja majd, hogy arról csak túlzó szemérmességgel szabad és lehet beszélni. Ha szülőként megtanítjuk a helyes szakkifejezéseket, úgymint vagina, csikló, hüvely stb, és ezeket „szemérmetlenül" használjuk is előttük, akkor a gyerek semmi szégyellni valót, bűnöset és kellemetlent nem talál majd saját testén, még akkor sem, ha bölcsen hozzátesszük, hogy természetesen az intim testrész attól még intim marad, fűnek-fának azt nem mutogatjuk, hanem majd csak annak, akibe felnőttként beleszeretünk és örömmel engedünk közel magunkhoz.