Hőmérséklet:
Fronthatás:
- 10°C / - 4°C
nincs front
Időjárás tovább az orvosmeteorológiához
 
 
 

Szerelem - határok nélkül

Szerző: Erdős Olga
2010. 02. 26. 14:00:00

A szerelem univerzális érzés, határtalan és határok nélküli. Nem egy könyv, film alaptörténete két külföldi egymásra találása. Nyilván vannak kulturális különbségek, de ezek talán csak még izgalmasabbá és különlegesebbé teszik a másikat és a nagy érzést. Klaudia (26 éves) története kicsit persze komplikáltabb ennél. Azontúl, hogy az imádott férfi külföldi, még a kollegája is, ráadásul nős. Ennél faramucibb helyzetet keresve sem találhattunk volna.

„26 éves vagyok és már két éve Londonban élek. Egyedül érkeztem, illetve pontosabban három másik magyarral, akiket a reptéren ismertem meg idefele. Jó ideig egy magyar házban éltem, ahol az egyik srác belém szeretett én viszont később az ő szobatársával kezdtem viszonyt. A végén mennem kellett, mert elítélték ezt a tettemet. Jó fél éve egyedül vagyok, magyarokkal nem is találkozom. A házban, ahova elköltöztem bár sok ember él - mind különböző nemzetiségű - nem alakult ki közöttünk jelentős barátság, mert mindenki a maga útját járja és még az is előfordul, hogy egy hétig nem is látom őket. A munkahelyemen viszonylag jó a társaság, sok olyan ember van, akit szeretek és ők is bírnak engem, de a legtöbbjük pasi és nős vagy komoly párkapcsolatban él, így kollegális viszonynál többre nem számíthatok. Egy kolleganőm van, akivel nagyon jóban vagyok, vele eljárogatok ide-oda néha, de neki is megvan a maga élete, családja, barátai stb. Van viszont egy kollegám a csapatunkban, aki iránt kezdetektől fogva többet érzek, mint munkatársi kapcsolat. Az első pillanattól fogva azt éreztem, hogy zavarban vagyok előtte, tök hülyén viselkedem, ha a közelemben van és rá gondolok állandóan. Ő 33 éves, német (Thomasnak hívják) és van egy felesége, aki Japán és Japánban is él! A leghosszabb idő, amit eddig együtt éltek kb. 2 hét volt és nagyjából 2-3 havonta találkoznak. Mivel sosem láttam még a nőt, ő pedig egymaga él itt, nem is igazán tekintek rá nős emberként, de persze azért ott van bennem a tüske, hogy ez a nő létezik. A lényeg, hogy egészen biztosan tudom, hogy ő is vonzódik hozzám. Flörtöl velem, vannak hosszan tartó pillantások köztünk, és néha annyira néz, hogy nem lehet nem észrevenni, hogy akar valamit. Máskor viszont teljesen ignorál és be kell, hogy valljam magamnak is, hogy semmi jelét nem mutatja annak, hogy szeretné, hogy ha a kapcsolatunk tovább fejlődne (részben meg is értem, hiszen közvetlen kollegák vagyunk és nős). Kínzom is magamat eleget azzal, hogy „verd már ki a fejedből, semmi esélyed, időpocsékolás, járj el valamerre, ismerkedj másokkal" és volt, amikor már sikerült is lebeszélni magamat róla, de aztán megint jön, kedvesen szekál és mosolyog és én a „a kis hülye nő" megint elkezdek róla ábrándozni. Első lépésként elkezdtem gitározni tanulni és egy tanfolyamra is beiratkoztam azzal a reménnyel, hogy majd megbarátkozok ott valakivel és a zene szeretete annyira lefoglal, hogy nem lesz kedvem rágondolni. De egyelőre ez nem jött be.

 
Házinyúlra nem lövünk?
 

Mivel nagyon magányos vagyok, és főleg nagyon hiányzik egy kapcsolat az életemből nem volt nehéz fellángolnom. A kérdés az, hogy most mégis mit tegyek. Elkerülni nem tudom, és úgy tűnik az érzéseim sokkal erősebbek, mint az eszem. Gondoltam persze már arra is, hogy munkahelyet váltsak, de az őrültség lenne, mert itt előbbre jutási lehetőségeim vannak és végre már megszoktam a környezetet is. Talán beszéljek vele? De mégis mit mondjak? Hogy ne mosolyogj rám és ne is gyere a közelembe? Teljesen tanácstalan vagyok és ez az őrlődés annyira kikészít, hogy lassan dolgozni sem fogok tudni normálisan."


Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!

 
 
 

Egy lány véleménye

Kedves Klaudia!

Azt hiszem, te teljesen tudatában vagy a helyzetednek (hogy egyedül vagy, hogy talán a magányosság miatt vonzódsz Thomashoz), és annak is, hogy mit lehetne tenni azért, hogy elfelejtsd a kollegád. Abban is biztos vagyok, hogy meg is próbáltál mindent, amit csak egy kívülálló tanácsolni tudna neked arra vonatkozóan, hogy hogyan lépj tovább, úgyhogy ilyen jellegű tippeket nem adok. Inkább azt kell kitaláljuk, hogy hogyan oldjuk meg a helyzetet, anélkül, hogy egyszerűen átlépnénk a problémádon.

Szerintem nem normális kapcsolat az olyan, ahol fiatal házasok 3 havonta találkoznak, még akkor is, ha ilyen távolságokkal kell együtt élniük, mint az Egyesült Királyság és Japán. Én a helyedben egyszer megkérdezném Thomast, hogy ha nem titok, miért is nem követte a felesége Londonba, vagy akár a megismerkedésük és házasságuk történetére is rákérdezhetnél. Mivel ő nem egy zárkózott angol (már ha az angolok zárkózottak), hanem német, szerintem nem lesz gond, hogy két kontinensről elszármazott megnyíljon egymásnak. Természetesen, ha nem akar róla beszélni, tartsd tiszteletben, de nem hinném. Lehet, hogy kicsit panaszkodni fog, vigasztalásra vágyik - ha ez nem ábrándít ki, akkor nincs más hátra, mint előre, vagyis megadni neki, amit szeretne. :)

Az állásod semmiképp ne hagyd ott, ha jól érzed magad a munkahelyeden és ráadásul meg is becsülnek, ez olyan ritka manapság, hogy egyetlen pasi sem ér annyit, hogy miatta változtass - hacsak nem terveztek valahol máshol egy közös életet Thomasszal.

Abban is biztos vagyok, hogy mivel napi 8 órában (minimum) együtt vagytok, egy légkörben, óhatatlanul is történt már levélírásod óta valamilyen előrelépés, ráadásul nem lehet a húrokat a végletekig feszíteni, előbb-utóbb kirobban belőletek az egymás iránti elfojtott (?) vonzalom. Nagyon remélem, hogy mielőbb egymásra találtok, és hogy a most még hátráltatónak tűnő körülmények idővel megoldódnak és hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltok, mint a mesékben. :)

Egy fiú véleménye

Kedves Klaudia!

Azt nem tudom mondani, hogy átérzem a problémád, hisz én soha nem éltem több éven keresztül távol a hazámtól, sőt még nő sem vagyok, de azért azt hiszem, hogy el tudom képzelni, min mehetsz most keresztül. Én azt javasolnám, hogy kicsit más szemszögből nézd a dolgokat.

Úgy tekintesz a házas férfiakra, mint valami gyógyíthatatlan fertőzőbetegre, akiket messzire el kell kerülni. Én ezzel nem értek egyet. Attól, hogy valakinek felesége van (vagy éppen férje, esetleg élettársa) még nem kell, hogy burokban éljen. Sőt, az együttélés ténye azt sem jelenti, hogy automatikusan boldog és jól érzi magát a kapcsolatban. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy minden házas férfivel kezdj ki, de ha közeledik hozzád valaki, ne az alapján dönts, hogy van-e gyűrű az ujján, mint ahogy az inge színe sem perdöntő. Lehet, hogy egy fuldokló, aki a segítő kezet várja valakitől, aki kihúzza a kapcsolatában a feje felett összecsapó hullámok közül. Persze az is lehet, hogy egy szoknyapecér, aki csak az ősembertől öröklött vadászösztönét akarja kiélni.

A lényeg, hogy míg meg nem ismersz valakit (jelen esetben a „deutsche meister"-t), addig ne dönts, és ne akarj semmit bemagyarázni magadnak. Lehet, hogy elege van a távkapcsolatból, és épp válófélben van, de lehet, hogy csak a szexuális életét akarja kiegyensúlyozottabbá tenni veled. Ismerd meg jobban az érzéseit és dönts az alapján, amilyen kép kialakul benned. Ha pedig tényleg válni akar, akkor ne legyen lelkiismeret furdalásod, mert az azt jelenti, hogy most nem boldogok, a házasságuk nem miattad ment tönkre, hanem pont fordítva. A tönkrement házasság miatt keres valakit, akivel boldog lehet.

Amúgy meg bár nagyon érdekelne, soha nem voltam még Londonban, szóval ha összejöttök, az esküvőtökre feltétlen hívj meg! :-)

   

Szakértő szemmel

Ambrus Noéni pszihológus

Kedves Klaudia,

Az egyedüllét és a magány nagyon sebezhetővé és érzékennyé tesz téged, ilyenkor pedig még nehezebb ismerkedni.

Fiatal egészséges nőként természetes, hogy igényled a társas kapcsolatot, és igényled azt, hogy a férfiak felfigyeljenek rád, flörtöljenek veled, igényled, hogy egy férfi mellett igazán nőnek érezhesd magad.
Éppen ezért, nem biztos, hogy a Thomas iránt érzett vonzódásod őszinte. Hiszen ilyen helyzetekben az ember könnyen lesz "szerelmes", de ez az érzés nagyobbrészt a szerelemnek szól, nem pedig annak az embernek, ahogy ezt te magad is jelezted.

Adj időt magadnak, ismerd meg mélyebben a saját érzéseidet, és akkor lépj.
Először is, meg kellene próbálnod "hatékonyabban" ismerkedni, amihez az az első lépés az, hogy "elengeded" ezt a szorongató görcsös érzést, hogy te nem találsz senkit. Eleve rontod az esélyeidet az ismerkedések területén, mivel a magabiztos, optimista hozzáállás nélkül nem nagyon számíthatsz sikerre.

A lehetséges csalódásoktól való félelmed hasonlóképpen gátolhatja a sikeres ismerkedéseket. Első lépésként tehát ezen kellene "dolgozni". Ésszel és érzéssel egyaránt. Mint minden nőben, benned is biztosan van sok vonzó tulajdonság, sok minden, amiért téged is szeretni lehet, és amiért tudnál tetszeni a férfiaknak és amiért a férfiak felfigyelnek rád. Ezeket kellene "megkeresni", magadból "kihozni". A félelem is természetes, hiszen nem akarsz csalódni, nem akarsz magadnak fájdalmat okozni. De sajnos enélkül a "rizikó" nélkül az Igazit sem lehet megtalálni.

Elkerülni Thomast semmiképpen sem kell, azzal nem oldanál meg semmit. Ahogy a munkaváltás sem lenne megoldás, hiszen miért hagynád ott a munkád, ha szereted és elégedett vagy vele? A helyzetet másképp kell megoldani. A megoldás kulcsa pedig ott van a Te kezedben. Merjél őszinte lenni, magad és mások felé is. Az őrlődéssel csak kínzod magad, előre semmiképpen sem visz. Sok bátorság kell ehhez, de benned ez meg van.

Amikor majd letisztulnak a dolgok és megkapod a tőle várt választ, akkor lépni is könnyebb lesz, vagy ilyen, vagy olyan irányba. S ha nem ő a neked való társ, akkor legalább könnyebben el tudod majd engedni, és ezzel esélyt adsz másoknak arra, hogy beléphessenek az életedbe. Ehhez pedig csak nyitottnak kell lenned. A szerelem rád fog találni, csak legyél türelmes. S addig is, használd ki az időd az önállósodásra, munkára, esetleg továbbtanulásra; bulizz, ismerkedj, élvezd, hogy fiatal vagy és hogy még számos irányba mehet az életed.

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban péntek délelőtt északkelet felől tovább szakadozik, csökken a felhőzet, míg nyugaton továbbra is zömmel borús marad az idő. A nyugati határszélen gyenge havazás előfordulhat. Délután északkelet felől tovább csökken a felhőzet, az ország északkeleti harmadán már alig zavarja felhő a napsütést. Nyugaton, délnyugaton ugyanakkor borongós marad az idő, a nyugati határszélen eleinte kisebb havazás még előfordulhat. A szél mérsékelt északkeleti lesz. Hajnalban -21, -11 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke -10,... Bővebben »

Share |
Értékelje Ön is!
Hozzászólások, vélemények (0) Szeretne hozzászólni?

Ezt a funkciót csak regisztrált felhasználóink vehetik igénybe. Kérjük, regisztráljon!

Ehhez a tartalomhoz még nem érkezett hozzászólás.
 
 

Keresés

részletes kereső... részletes kereső...

 
 
Kiemelt betegségek
 
 
Kiemelt témák