Szétkapcsolva

A nyolcak közül hárman vállalták, hogy három hétre lemondanak az internetről, a számítógépről, a mobiltelefonról. Öt társuk pedig lépésről lépésre filmezte új életüket. A filmmel az volt a céljuk, hogy bemutassák, másképpen is lehet élni, nemcsak az új technológiákhoz kötve.

A filmből provokatív kaland lett, az önbírálattal teli „detoxikálási folyamat" egy egész nemzedéket mesél el. Egy generációét, amely elfelejtette a papír és a toll létezését, sőt, a normál telefonét és a kaputelefonét is. Komoly kihívás volt ez a három hét. A film mutatja, hogy egyikük valóságos traumát szenved el, nagyon nehezen válik meg számítógépétől, lepecsételi és fájó szível elrejti a szekrény tetején. A későbbiek az írógéppel ügyetlenkednek, könyvtárban tétováznak idegenekként. Aztán belejönnek az új életbe, sétálnak, olvasnak, barátokkal találkoznak, vagyis újra kapcsolatba kerülnek a valósággal.

Mindez azonban csak intermezzo. „Nincs visszatérés, a számítógép társadalmunkban megy előre, mint az úthenger. Egy ideig lehet ellenállni, kívül maradni, de végülis minden halad tovább - veled vagy nélküled" - fogalmazza meg egyikük.

Kiiktatni a modern technológiát természetesen nem lehet, csak használatának mértékével kell vigyázni. Az amerikai fiatalok, a 18-29 évesek sokat számítógépeznek, interneteznek, és közöttük, sajnos nő a függők száma, azoké, akiknek a túlzott használat miatt tönkrement az életük.

Tizenöt napi „detoxikálásért", amelybe beletartozik a számítógép, az internet és a videójátékok használatának mérséklése, az első amerikai rehabilitációs központ 14 ezer dollárt kér. A páciensek zöme az egészen fiatalok közül kerül ki. Az első fiatal a Restart-módszer segítségével napi 16 órás komputerfüggőségből gyógyult ki. Most már dolgozik és keresetéből akar újra beiratkozni a főiskolára. A számítógépet pedig csak napi 90 percben használja.