Szifilisz

Betegség leírása:

A szifilisz az egyik klasszikus nemi úton terjedő megbetegedés. Egy Treponema pallidum nevű, dugóhúzó alakú baktérium okozza. Amennyiben a friss fertőzést nem kezeljük, a betegség jellegzetes szakaszokon megy keresztül, és a beteget egész életén keresztül végigkíséri számos szövődményt okozva. A kórokozó a szabad levegőn gyorsan elpusztul, de jól érzi magát a különböző testváladékokban. Az ép bőrön, nyálkahártyán nem tud áthatolni, csak az azokon lévő apró sérüléseken. A kórokozó nagy tömegben található meg a szifilisz-fertőzés okozta bőr- és nyálkahártyatünetekben, a szifiliszes egyén különböző testváladékaiban, nyálban, könnyben, anyatejben, verejtékben, az ondóban és a hüvelyváladékban. Fertőzést természetesen csak szifilisszel fertőzött egyéntől lehet kapni. Azok az egyének, akik sok szexuális partnerrel érintkeznek (prostituáltak, homoszexuálisok, promiszkuáló heteroszexuálisok), nagyobb valószínűséggel „szedik össze" valakitől a kórokozót és adják tovább más személyeknek.

Tünetek:

A szifiliszes egyénnel való szexuális együttlétet követően, azaz a megfertőződés után kb. 3 hétig nincs tünete a betegnek. Ezt követően a kórokozó behatolásának helyén (makkon, fitymán, húgycsőnyílás körül, kis- vagy nagyajkak területén, végbélnyílás körül, emlőbimbón, ajkakon, nyelven) egy tömött tapintatú, fájdalmatlan beszűrődés alakul ki, melynek a felszíne gyorsan kifekélyesedik, és egy éles szélű, tömött tapintatú, sonkavörös, nedvedző, fekélyes elváltozás keletkezik. Ezt a jellegzetes bőrtünetet nevezzük sankernek. A sankert fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodás kísérheti. Ezek a tünetek kezelés nélkül is eltűnnek, azonban a kórokozó bekerül a véráramba, gyorsan szaporodik, és elárasztja a szervezetet. Ekkor kezdődik a fertőzés második szakasza.

A 9. hét körül testszerte apró, vörös, szélükön gallérszerűen hámló, nem viszkető kiütések jelentkeznek, melyek hetekig észlelhetőek, majd lassan elmúlnak. Ezek az ún. szifiliszes rozeolák. A tünetek néhány hét/hónap múlva újra meg újra jelentkezhetnek. Nem ritka ezek mellett a testsúlycsökkenés, rossz közérzet, fejfájás, ízületi fájdalom, nyirokcsomó megnagyobbodás, influenza-szerű tünetek kialakulása. A második szakasz jellegzetes bőrtünetei a rozeolák mellett a nemi szervek környékén, illetve az összefekvő bőrterületeken vagy a tenyereken-talpakon kialakuló barnásvörös, lapos, nedvező, bűzös göbcsék, melyek hemzsegnek a kórokozótól. Emellett számtalan belszervi tünet alakulhat ki, hiszen a kórokozó az egész szervezetben akadály nélkül szaporodik. Jelentkezhetnek szemtünetek, csontelváltozások, foltos hajhullás stb. Ez a ciklus 2-3 éven keresztül ismétlődik, majd a betegek harmada a késői, harmadik szakaszba kerül. Ez a stádium ma már rendkívül ritkán fordul elő.

A harmadik szakaszban már nem a bőrtünetek dominálnak, hanem a betegség egy lassú, senyvesztő stádiumba megy át. A bőrtünetek általában tömött tapintatú nagyobb csomók, melyek kisebb területre lokalizálódnak, gyakran kifekélyesednek, heg hátrahagyásával gyógyulnak. A kór megtámadja a szívet és a központi idegrendszert, mely lassan a beteg halálához vezet.

Amennyiben egy fertőzött nő teherbe esik, vagy terhessége alatt fertőződik meg a kórokozóval, a méhlepényen keresztül a magzat is megfertőződhet. Ez vagy vetéléshez vezet, vagy a magzat súlyos rendellenességekkel jön a világra.

• Göbcsék
• Szemtünetek
• Csontelváltozások
• Foltos hajhullás
• Influenza-szerű tünetek
• Ízületi fájdalom
• Fejfájás
• Rossz közérzet
• Fogyás
• Szifiliszes rozeolák
• Nyirokcsomó duzzanat
• Sanker
• Fekély

• Vérvétel
• Típusos tünetek alapján

A típusos tünetekből (sanker) a kórokozó kimutatható mikroszkópos vizsgálattal. Ha a beteg későbbi stádiumban kerül észlelésre, akkor már csak vérvizsgálattal mutatható ki a fertőzés. Erre számos módszer áll rendelkezésre, melyek közül néhányat szűrővizsgálatra is (pl. véradók, terhesek) használnak.