Szívritmuszavar

Betegség tünetei

Szabálytalan szívverés, szédülés, eszméletvesztés.

Betegség leírása

A szív úgy pumpál, olyan ritmusban és sebességgel, ahogy azt a saját ingerképző helye diktálja. A szívben egy sinus csomó nevű rész egyenlő időközönként parancsot ad arra, hogy a szív pumpáljon. Az ingerképző és ingervezető rendszer olyan, mint egy áramforrás, ami vezetékeken keresztül működteti a motort. Az inger ingervezető rostokon fut a szív munkaizomzatához és ott összehúzódásra készteti azt. Optimális esetben ugyanakkora időközönként keltődik az inger, ettől ritmusos a szívműködés (sinus ritmus).

Nyugalomban átlagosan 60-70 ütés mérhető percenként. Számos tényező befolyásolja a szívműködés frekvenciáját, így például a vegetatív idegrendszer is. Az edzett szervezetnek, például sportolóknak lassabb a pulzusuk (50/perc körüli). Kevésbé edzetteknek szaporább. Az teljesen természetes, hogy a szervezet nagyobb igénybevételekor, nagyobb szükség van oxigénben dús friss vérre, ezért emelkedik a pulzus. Futáskor, sietéskor ezért szaporább a pulzus. Nyugalomban 50 és 100 között normális a szívfrekvencia. Ez átlagot jelent és nem azt, hogy néhány ütés eltérés ettől feltétlenül kóros lenne, pláne akkor, ha közben semmilyen tünet nincs. Az ettől lassabb szívverést bradycardiának, a gyorsabbat tachycardiának nevezzük.

Amikor nem egyenlő időközönként ver a szív, akkor beszélünk aritmiáról, azaz szívritmuszavarról. Ez egy tág fogalom, nagyon sokféle betegség tartozik ide. Ezek jelentősen eltérnek egymástól abban, hogy hogyan keletkeznek, az ingerképző és ingervezető rendszer mely alkotóelemének hibájából erednek. A veszélyesség szempontjából is nagy különbségek vannak. Ismertek olyan ritmuszavarok, amik teljesen ártalmatlanok és inkább kellemetlenek, de egészen súlyos életveszélyes ritmuszavarok is vannak. Természetesen a kezelésük is eltér egymástól.

A ritmuszavarokat osztályozhatjuk aszerint is, hogy a szív melyik részében keletkeznek. (pitvari, kamrai stb.) Jó tudni, hogy az automata vérnyomásmérők által jelzett pulzus nem megbízható. A csuklóra helyezett ujjal lehet pontosan megmérni a pulzust.

vissza az oldal tetejére

Ájulás

Szédülés

Szabálytalan szívverés

vissza az oldal tetejére

Elektrofiziológiai vizsgálatra

EKG vizsgálat

vissza az oldal tetejére

EKG (elektrokardiogram) egy fájdalmatlan vizsgálat. Azon alapul, hogy a testfelszínen regisztrálni lehet a szív elektromos tevékenységét. Ezeket a jeleket négy végtagi és 12 mellkasi elektródával lehet elvezetni. Ezek az elvezetett elektromos jelek egy jellegzetes görbét rajzolnak ki a monitoron, amit papírra is rögzítünk. A szabályos görbétől való eltérés meghatározhatja a ritmuszavar keletkezésének helyét, annak típusát. Gyakran előfordul, hogy éppen akkor nincs ritmuszavar, amikor EKG-t készítenek. Létezik 24 órás folyamatos EKG monitorozás (Holter). Ilyenkor a betegre EKG elvezetéseket tesznek és egy kis hordozható készülék folyamatosan rögzíti az EKG-t. Egy rendszer segítségével ezt át tudjuk tekinteni és diagnosztizálni a ritmuszavart. Az utóbbi időben transztelefonos EKG is rendelkezésre áll. A betegen nincs folyamatosan a műszer. Amikor ritmuszavart érez elő tudja venni a kis hordozható műszert, ami zsebrádió méretű. Ennek segítségével néhány pillanat alatt rögzíti az EKG-ját (10 perc alatt elsajátítható), amit bármilyen telefonról el tud küldeni egy telefonszámra. A telefon fogadó oldalán egy teljes EKG jelenik meg és rendelkezésre áll kardiológus, aki értékeli a felvételt.
Bizonyos esetekben szükség lehet elektrofiziológiai vizsgálatra. Ilyenkor műtői körülmények között, a beteg combhajlatán át katétert vezetnek a szívbe és elektromosan feltérképezik azt. Igazolható így a ritmuszavar forrása.

vissza az oldal tetejére

A ritmuszavar típusától függően változatos. A gyógyszeres terápiától a műtéti megoldásig széles a lista.

A kezelés egy másik módja a pacemaker (pészméker) kezelés. A pacemakereknek sok fajtája létezik. Eltérő ritmuszavarok esetében eltérő típusú pacemaker szükséges.
A pacemaker egy kis telepből áll, amit a kulcscsont bőre alá ültetnek be. Ebből drót, elektróda vezet a szívbe. A drót érzékeli a beteg szívműködését. Szükség esetén ezen a dróton keresztül avatkozik be a telep: ingert ad le, serkentve ezzel a szívet az összehúzódásra vagy gátolja azt. Az ilyen pacemakerrel élő egyéneknek évente műszerellenőrzésre kell járniuk. Azt vizsgálják ilyenkor egy műszer segítségével, hogy jól működik-e a pacemaker és milyen a telep töltöttsége. Nem egyik pillanatról a másikra szokott lemerülni a telep. Ezért elég évenként ellenőrizni. Lemerülő félben levő telep esetén jóval a lemerülés előtt észlelni lehet a telep állapotát és ki lehet időben cserélni. A csere során csak a bőr alatti telepet cserélik ki, a régi elektródát pedig az új telephez csatlakoztatják. Pacemakerrel élőknek nem javasolt a nagy mágneses térben tartózkodni, ugyanis ez befolyásolhatja, működésképtelenné teheti a pacemakert.
A korábban említett katéterezés nem csak diagnosztikára alkalmas, hanem a kezelésben is egyre nagyobb mértékben alkalmazzák. Amikor egy elektromos gócot találnak, rádiófrekvenciás módszerrel ki tudják sütni azt: rádiófrekvenciás abláció. Sok esetben teljesen megszüntethető a ritmuszavar.

A gyógyszeres kezelés részben olyan gyógyszerekből áll, amik megakadályozzák az újabb ritmuszavarok kialakulását, vagy lassítsák a szívfrekvenciát, bizonyos esetekben véralvadásgátlókat is alkalmaznak. Erre azért van szükség, mert bizonyos ritmuszavarok hajlamosíthatnak a szívüregekben kialakuló vérrög (thrombus) kialakulására.

vissza az oldal tetejére

Nagymértékű izzadáskor, hányás, hasmenés alkalmával sót veszít (kálium) a szervezet, ez számos ritmuszavar hátterében megtalálható. Figyelni kell ilyenkor a megfelelő kálium pótlásra. Sokszor az egyszerre történő nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás okozza a ritmuszavart. Javasolt ennek kerülése.

A gyakran nagyon kellemetlen néhány extra ütés, nem jelent súlyos ritmuszavart, nem jár következménnyel.

vissza az oldal tetejére