Szemszögek

Tényleg itt a vége?

Szerző: Erdős Olga
2011. 01. 14. 13:00:00

Tényleg itt a vége? Rengeteg kapcsolat kezdődik barátsággal és végződik szerelemmel, ebben nincs is semmi szokatlan. Az sem meglepő, ha a nő kezdeményez, ha ő vallja be először az érzéseit a férfinak, akár úgyis, hogy mindent egy lapra tesz fel. Probléma inkább akkor van, ha nem hogy beteljesülés nem követi a vallomást, de még a barátság is megszakadni látszik, mint Szabina esetében. Vajon ilyenkor merre tovább?

„Több évig voltam párkapcsolatban, mialatt volt egy barát, aki iránt elkezdtem többet érezni barátságnál. Kapcsolatom alatt is jeleztem ezt neki, de akkor elutasított, én meg megpróbáltam magamat jól érezni abban, ami volt. A barátság megmaradt, sőt az akkori páromat is bevittem ugyanebbe a baráti társaságba, s évekig sokat lógtunk együtt. Neki sosem volt kapcsolata jelenleg is szűz, s saját elmondása szerint csekély az önbizalma a sok csalódás miatt. (Többnyire velem szemben is bizonytalan, mert szerinte mindenki átveri.) Amikor válságba került a kapcsolatom, akkor úgy nézett ki, örül ennek, s én ismét reménykedni kezdtem. A helyzet azonban úgy alakult, hogy ő féltékennyé akart tenni, amit én nem voltam hajlandó elfogadni, ezért egy hónap szakítás után visszamentem a régi kapcsolatba. A kapcsolatunk ekkor egy kicsit megszakadt, ritkán beszéltünk. Végül ismét elkezdtünk beszélni, én átmentem hozzá a barátom nélkül, jót beszélgettünk. Ez megismétlődött egy párszor, amikor is rájöttem, nekem ő kell. Nem tudtam kilépni a meglévő kapcsolatomból, ami már kegyetlen rosszul működött. Végül a fiú mondta ki, hogy legyen vége. Ekkor még a megszokás miatt szomorú és csalódott voltam, de pár nap alatt beláttam, ezt már régen meg kellett volna tenni. Boldogan újságoltam, hogy most már szabad vagyok. Azt képzeltem ennyi elég ahhoz, hogy mi ki tudjuk mondani, ez nem csak barátság. Nem így történt. Színt vallottam neki sms-ben, de finoman elutasított. Folytattam tovább a "barátok vagyunk" játékot. Ezentúl mindennap beszéltünk (előtte ez nem volt jellemző) mindig kérdezte merre járok, kivel találkozok, kivel megyek buliba, nem beszéltem-e az ex-szemmel? Ha találkoztunk, mindig közel jött hozzám, egymás szemébe nézve beszélgettünk, szinte kizárva a társaságot, akikkel voltunk. Alapvetően, ha kettesben sikerült beszélgetnünk még inkább lelkes volt. Ezernyi apró esemény történt, melynek hatására az egyik iszogatós este alkalmával, tehetetlenségemben elkezdtem sértegetni kinézetét, szexualitását. Másnap elgondolkoztam ezen, tudtam, hogy megbántottam, mégis úgy döntöttem, bevallom neki személyesen, mit érzek igazából. Azonban ezt már nem tudtam megtenni, mert az előző esti bántás pont elég volt ahhoz, hogy ne vegye fel a telefont. Így személyesen mentem el hozzá. Azonban amikor meglátott mérges lett, azt mondta dolga van, s figyelmen kívül hagyva, hogy mondani akarok valamit elhúzott otthonról. Kértem utána sms-ben, hogy legalább személyesen mondja a szemembe, ha nem érdeklem. Erre másnap kaptam egy durva választ, hogy nem vagyok normális, mert a haveroknak is egész este azt ecseteltem, hogy ő oda van értem, holott ez egyáltalán nem igaz, csak én képzelem be magamnak. Nem akar tőlem semmit, szakítsuk is meg a kapcsolatot. Védekezésképp visszaírtam, hogy nem lehetett ennyire rossz a megérzésem, és szerintem csak fél. S ha van egy kis esze, nem hagyja, hogy ez itt és most véget érjen ennyivel. Tényleg itt a vége? Van még esélyem ebből valami jót kihozni kis idővel?"

Írd meg Te is véleményed, hozzászólásod vagy történeted a Szemszögek fórumba!


Egy lány véleménye Kedves Szabina! Nem írtad, hogy hány éves vagy, és hogy hány éve tart a barátságod ezzel a fiúval, de ha minden intim dolgotokat megosztjátok egymással, akkor abban én is biztos vagyok, hogy ő a lelki társad. A kérdés csak az, hogy szükségszerű-e, hogy a lelki társak testi társakká is váljanak? Mi nők szerintem sokszor hisszük, hogy szerelemesek vagyunk valakibe, csak azért, mert őszintén, tabuk nélkül tudunk beszélgetni vele, és attól, hogy meztelenre vetkőztetjük a lelkünk előtte, máris elkezdünk hozzá fizikálisan is vonzódni, és egyből az egész életünk hozzákötnénk. Én a helyedben feltenném magamnak a kérdést, hogy amíg nem voltunk ennyire meghitt viszonyban, amíg nem volt a gyóntatóm is, vajon pasiként vonzott-e? Azt hiszem, hogy a kapcsolatotoknak jobb lenne a barátság szintjén megmaradni, ha egyszer sikerül kiengesztelned - kemény munka lesz, de szerintem fontos vagy neki te is, tehát mindenképpen próbálkozz. A szerelem meg úgyis rád talál, lehet, hogy utóbb, mint előbb, de eljön, és hidd el, az igazi társ, életed férfija nem az, akivel egymás vállán sírtok, hanem, akinek te vagy NŐ, aki veled akarja leélni az életét, aki két lábbal áll a földön, még ha ez egyáltalán nem hangzik romantikusnak elsőre. Sok sikert a béküléshez!		Egy fiú véleménye Kedves Szabina! Ahogy olvastam a leveledet azon gondolkoztam, hogy hány éves is lehetsz. Végül arra jutottam, hogy valószínűleg még a 20. születésnapod előtt vagy, s valószínűleg suliba jársz. Ennek a dolognak pedig az a jelentősége, hogy ebben az életciklusban az ember még kicsit máshogy látja a dolgokat, mint később érett fejjel. Én nem használnék olyan nagy szavakat, mint szerelem, meg hasonlók. Valószínűleg te jobban fel vagy már készülve olyan dolgokra, mint amire a kedves barátod még nem (például szex). Szerintem ennek nem az a megoldása, hogy mindenféleképpen sietteted a dolgokat, hanem az lenne (vagy lett volna), ha tényleg szereted, hogy időt adsz neki és az ő tempójában haladtok. Ehelyett te többször letámadtad, a magad iramát akartad ráerőltetni. Valószínűleg emiatt most berágott rád. Hogy végleg-e? Azt nem tudom, s csak az idő fogja eldönteni. Mindenesetre, ha tényleg úgy gondolod, hogy szereted, akkor esetleg néha odafigyelhetnél rá, hogy ő mit szeretne, mi lenne neki a jó (egyelőre csak magaddal törődsz), s mikor csinálsz valamit, akkor ezt is vedd figyelembe. Persze van másik megoldás is, miszerint elismered, hogy mégsem illetek össze, és keresel magadnak egy jobban hozzád illő partnert. Ettől még lehettek barátok, sőt később akár még össze is jöhettek talán.

Szakértő szemmel

Kedves Szabina,

a történeted ugyan kissé szövevényes, de azt gondolom, hogy semmiképpen sincs itt még a történet vége, és igenis van rá esély, hogy idővel a dolgok jól alakuljanak.
Először talán egy őszinte beszélgetéssel kellene kezdeni, de nem sms-ben, és nem is telefonon, hanem személyesen, hiszen csakis így lehet komolyan tisztázni az érzelmeket és a kettőtök közötti helyzetet.
Próbálj meg nyíltan, de nem erőszakosan "kikérni" még egyszer egy személyes találkozót, amely kikérésben azonban érzékeltesd ezzel a fiúval, hogy sajnálod a történteket, és hogy szeretnéd vele a dolgokat őszintén megbeszélni, méghozzá mindenféle elvárások nélkül.
Ezt a fiút te most valószínűleg nagyon megbántottad, a helyzetet pedig tovább bonyolítottad azzal, hogy nem voltál vele egyértelmű - azaz már az elejétől fogva nem voltál vele őszinte. Ahogy nem voltál őszinte az előző barátoddal sem, hiszen te úgy próbáltál közeledni egy másik fiú felé, hogy közben párkapcsolatban voltál. Ezzel aztán akaratlanul is valószínűleg olyan képet festettél magadról, hogy nem igazán vagy megbízható és őszinte, s éppen ezért érthető, ha a fiú kicsit "tart" tőled. Időt kellene neki adnod, hogy újra tudja értékelni a kettőtök viszonyát, és hogy képes legyen (újra) bízni benned. Ameddig ugyanis nem tud bízni benned, addig arra sincs sok esély, hogy igazán és őszintén megnyíljon előtted. Közeledj felé, őszintén, ugyanakkor nagy türelemmel. Hagyd, hogy most egy kicsit érlelődjenek benne a történtek, és hogy kicsit csituljanak benne az indulatok. A történtek most türelemre és őszinteségre tanítanak téged is, ebből próbálj tehát meríteni és a jövőben eszerint alakítani a dolgaidat. S ahogy az elején jeleztem: nincs veszve semmi, de a dolgokat hagyni kell most kicsit csillapodni, hagyni kellene, hogy most egy kicsit "maguktól alakuljanak".

Fáradt, levert, esetleg kedvtelen?

Arra gondolt már, hogy ez az időjárás hatása?
Olvasson bővebben a következő napok időjárásának élettani hatásairól!

Hazánkban péntek délelőtt a többórás kellemes napsütést inkább csak délkeleten zavarja átmeneti felhősödés. Délután a sok napsütés mellett időnként gomolyfelhők növekednek, de inkább csak a Dunántúlon fordulhat elő rövid zápor, zivatar. A szél élénk északkeleti lesz. Hajnalban 10, 15 fok várható. A hőmérséklet csúcsértéke 20, 24 fok között alakul. Késő este 12, 17 fok lesz. Pénteken a hidegfronti hatás és az azzal járó tünetek fokozatosan megszűnnek, a frontra érzékenyek is megkönnyebbülnek. Néhány fokkal hűvösebb... Bővebben »