Növekvő verseny - növekvő agy

Az emberősök testmérete nem nagyon különbözött a mienkétől, de agyuk sokkalta kisebb volt. A már két lábon járó ősemberek agya becslések szerint fele akkora lehetett, mint ma egy átlagos emberi agy.

David Geary és Drew Bailey arra volt kíváncsi, hogy minek köszönhető az emberi elme ilyen mértékű növekedése, amihez fogható változás az élőlények világában sehol nem figyelhető meg. Az elméletek szerint ennek hátterében három tényező szerepe valószínűsíthető: az időjárás változása, a környezeti tényezők alakulása, illetve a társadalmi verseny megjelenése.

A kutatók 153 ősember, illetve emberszabású lény koponyáját gyűjtötték össze, olyanokét, akik az utolsó kétmillió esztendőben éltek ezen a Földön. Vizsgálták azt a helyet, ahol őseink éltek, igyekeztek fölmérni az akkori időjárási viszonyokat az adott földrészen, a föltételezhető körülményeket és a népsűrűséget.

A környezeti tényezők szerepe nem tűnt az agy fejlődése szempontjából igen jelentősnek. Az ősember alkalmazkodása az időjáráshoz, a klímaváltozás okozta elvándorlás már jelenthetett olyan gondolkodási, viselkedési terhelést, ami az agy fejlődéséhez jelentősebb mértékben hozzájárult. A kutatók szerint azonban a gondolkodási képesség, az agyi teljesítmény egyértelmű növekedése ott ment végbe, ahol a többi emberszabású lénnyel kellett versengeni - időnként harcolni - az életben maradásért.

"Eredményeink azt mutatták, hogy a koponya méretének növekedése elsősorban azokon a területeken jelent meg, ahol a több emberi lény jelenléte a társadalmi versengést fokozta. Ha az embereknek versengeni kellett a létezéshez szükséges dolgokért, a társadalmi helyzetért, a nagyobb agy már előnyt jelentett" - foglalta össze Geary professzor.