Tudományos szerelem

Robert Sternberg, szociálpszichológus és munkatársai kialakítottak egy osztályozási rendszert, amely szerint a szerelem három alapvető alkotórészre oszlik: az intimitás, a szenvedély és az elkötelezettség. Az intimitás egy másik emberhez való közelséget és a vele való szoros köteléket jelenti. A szenvedély a kapcsolat hevességét hivatott jelezni, azt az izgalmat, beleértve a szexuális izgalmat is, amelyet a partnerek egymásból kiváltanak. Az elkötelezettség két döntést jelent: egy rövid távút, amellyel a partnerek eldöntik, hogy szeretik egymást, és egy hosszú távút, amellyel a partnerek elhatározzák, hogy szeretni fogják egymást, és együtt maradnak, míg a halál el nem választ...

Előfordulhat azonban, hogy a szerelemi kapcsolat csak az egyik összetevőt tartalmazza, és igazából a három összetevő bármelyikének kombinációján is alapulhat a szerelem. Lehetséges, hogy valaki rajongó szenvedéllyel és testi vággyal szereti partnerét, de semmi olyasmit nem érez, ami a valódi intimitáshoz hasonlítana. A szenvedélyes szerelem nem más, mint egy megváltozott tudatállapot. Ez ugyan nagyon izgalmas lehet, ám arra nem igazán alkalmas, hogy hosszú távon messzire ható következményekkel járó döntéseket hozzanak.

A kapcsolat, ahogy tovább fejlődik, a szenvedély és az intimitás kombinációjában csúcsosodhat ki. A végső cél, hogy mindhárom alkotórész összekapcsolódjon. Sajnos, megvan annak az esélye is, hogy miközben a pár fokozatosan összeszokik a szenvedély a rutin áldozatává válik - ezért aztán időről időre újra kel éleszteni.
Sok kapcsolat fut bele ebbe a problémába, hogy bár szeretik egymást, elköteleződtek, de kihunyt a kezdeti vágy, és lelkesedés. A szenvedélyt visszacsempészni a szerelembe nehéz feladat, de nem lehetetlen vállalkozás. Sok odafigyelést és türelmet igényel. Plusz segítséget jelent, ha párterápiára jelentkeznek, és nem egyedül rugaszkodnak neki a kapcsolatuk megmentéséhez. Amíg az érzelmek nem hűlnek ki, és a vonzalom is kölcsönös, addig nincs kárba veszett kapcsolat.

A szerelem örök.