Új felfedezés az agy és a mozgás kapcsolatáról

Az úgynevezett transzkraniális váltóáram stimulációval (tACS) a University College London kutatóinak eddig ismeretlen módon sikerült befolyásolniuk az agyat. Alek Pogosyan és kollégái úgy változtatták meg az önkéntesek agyhullámait, hogy csak jóval lassabban voltak képesek mozgatni karjukat.

Ehhez a kutatók az úgynevezett bétaaktivitást növelték. A bétahullámokat, az agyhullámok egyik csoportját már többször hozták összefüggésbe a mozgás irányításával, de első ízben sikerült ezt kísérlettel kimutatni. Az agyban akkor mérhetőek bétahullámok, ha úgynevezett tónusos összehúzódások zajlanak. Ezek a tudattalan, hosszabb ideig elhúzódó izom-összehúzódások gondoskodnak például arról, hogy ébrenlétünk alatt egyenesen tartsuk magunkat. Az úgynevezett REM alvás alatt (álom közben) is a bétahullámok aktívak.

Egy tudatos mozgás kivitelezése előtt azonban lecsökken a bétaaktivitás - erre hegyezték ki kísérletüket a kutatók. Az önkéntesek motorikus (mozgásért felelős) agykérge fölé, a fejükre rögzítettek egy elektródát, amely elektromos jeleket adott le. Ezután a résztvevőknek joystickot irányítva el kellett találniuk egy mozgó kört a képernyőn.

Amennyiben a kutatók a kör elindulása előtt közvetlenül enyhén megnövelték a bétaaktivitást, tíz százalékkal több időbe telt az önkénteseknek, hogy elkezdjék követni a pontot, mint elektróda nélkül. "Ez csekélynek hangzik, mégis meglepő eredmény, ha a feszültségváltozások kis mértékét nézzük" - írták a kutatók a Current Biology című folyóiratban. Kiderült továbbá, hogy csupán a tudatos mozgásnál hatékony ez a manipuláció, a spontán reakciós időt jóval kisebb mértékben befolyásolta az elektróda.

A brit kutatók eredményei hozzájárulhatnak sikeres Alzheimer-terápia kifejlesztéséhez, hiszen e betegségnél jócskán lelassul a mozgás, ugyanakkor szokatlanul magas az érintettek agyában a bétaaktivitás. A Huntington-kór által érintettek is profitálhatnak belőle, ők ugyanis kontrollálhatatlan mozgászavarban szenvednek.