Vigyázat, tigrisszúnyog!

Az idei jelentése szerint a szúnyog Olaszországban terjedt el a leginkább a klimatikus viszonyok miatt és ez az ország marad valószínűleg a jövőben is kedvenc helye.
Az Ecdc azonban jelentős kolóniákat jelzett Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban, Albániában, Horvátországban és Szlovéniában is. Az Aedes albopictus szereti a folyók környékét, a tengerpartokat és az 500 méter tengerszint feletti magasság alatti területeket.

A tigrisszúnyog az USÁ-ból került Európába és ott már 26 államban telepedett meg. Olaszországba 1990-ben került, egy venetói gyár importálta használt ponyvákkal. A szúnyog 1997-ben megjelent Rómában is, majd három évvel később „átlépte" az ország határait.

Az olasz egészségügyi szervek szerint a perspektívák nem rózsásak. Mivel azonban a szúnyog eddig ismerten sárgalázat, Nílus-betegséget okoz (ez utóbbi tavaly Venetóban és Emilia-Romagnában lótenyészeteket sújtott), és terjesztője egy kevéssé ismert, chikungunyának elnevezett vírusnak, amely lázat, fejfájást, ízületi fájdalmakat okoz (2007-ben Olaszországban 292 embert fertőzött meg vele egy Indiából hazatérő nő), a terjedés lassítása érdekében cselekedni kell!

A helyi hatóságoknak monitoroztatni kell a rovarokat, minden esőzés után le kell csapolni a közterületeken a megmaradt tócsákat - a temetőket sem szabad kihagyni. A polgárokat fel kell szólítani, hogy ne hagyjanak vízzel teli edényeket az erkélyeken, a csatornanyílásokból szedjék ki a nedves üledéket és jelezzék a lehetséges gócokat. Akinek szökőkútja van, annak célszerű kis halakat nevelni benne, mert ezek imádják a szúnyoglárvát.

A csípések ellen ajánlatos speciális krémeket használni és riasztó keverékeket helyezni az ablakokba, mivel a szúnyog változtatott szokásain: míg kezdetben nyár végén a szabadban kezdett csípni, most már májusban akcióba lép a lakáson belül is.