Vitiligo

Betegség leírása

A vitiligo szimmetrikus pigmenthiányos (fehér) foltokkal jelentkező autoimmun bőrbetegség.

A leggyakoribb pigmenthiánnyal járó bőrbetegség. Az első tünetek megjelenése a betegek felénél 20 éves koruk előtt kezdődik. A férfiak és nők egyformán érintettek. A betegség valódi oka a mai napig nem ismert. Genetikai, családi hajlam is fontos szerepet játszik. A bőrtünetek úgy alakulnak ki, hogy az immunrendszer a hámrétegben lévő pigmenttermelő sejteket megtámadja és elpusztítja. A bőrön gyulladás nem észlelhető, csak a következményeként megjelenő szimmetrikus fehér foltok. A foltok területén nincs pigment, így nincs védelem a napfény ultraibolya (UV) sugárzása ellen, tehát a bőr nagyon könnyen leég. A foltok kezdetben kicsik, majd széli részük felé terjednek. A foltok terjedési sebessége nagyon változó. A betegség kiterjedése az alig látható tünetektől az egész testet érintő pigmenthiányig terjedhet. A pigmenthiány könnyebben kialakul olyan helyeken, amelyek állandó irritációnak vannak kitéve.

A foltok leggyakoribb megjelenési helyei: szemek körül, száj körül, nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban, csukló területén, térdek és könyökök felett, nemi szerveken. A haj területén szigetszerűen elhelyezkedő ősz hajszálak hívják fel rá a figyelmet. A betegség a látható tüneteken kívül panaszt nem okoz. A feltűnő foltok miatt a betegek gyakran visszahúzódók, emberkerülők.

A betegségnek két, általában jól elkülöníthető típusa ismert:

1. Az ún. nem-szegmentális v. generalizált vitiligo az összes eset kb. 90%-át teszi ki, tehát ez a gyakoribb típus. Késői életkorban és gyermekkorban egyaránt kezdődhet, és az egész testet érinti. A szimmetrikusan elhelyezkedő foltok az egész életen át terjednek, rövidebb-hosszabb nyugalmi periódusokkal megszakítva. Gyakran társul egyéb autoimmun betegségekkel, leginkább autoimmun pajzsmirigybetegséggel.

2. Az ún. szegmentális vitiligo az összes eset kb. 10%-át teszi ki. Általában kora gyermekkorban kezdődik. Kezdetben gyorsan terjed, majd stabilizálódik. Nem érinti az egész bőrfelszínt, csak mindig egy meghatározott részét (szegmentjét), és ennél nem is terjed tovább. Általában aszimmetrikusan helyezkedik el. Gyakori az arcon, a hajas fejbőrön. Általában nem társul egyéb autoimmun betegségekkel.

vissza az oldal tetejére

Pigmenthiány

vissza az oldal tetejére

Klinikai kép

vissza az oldal tetejére

vissza az oldal tetejére

A legeredményesebbnek bizonyult eljárás a mai napig a betegség kezelésében a FÉNYTERÁPIA. Kis kiterjedésű és nagy testfelszínt érintő tünetek esetén egyaránt megkísérelhető. A fényterápia tulajdonképpen ultraibolya (UV) fény használatát jelenti. Az UV fény képes behatolni a bőrbe, és ott számtalan, bonyolult folyamat révén egyrészt csökkenti az immunrendszer sejtjeinek aktivitását, gátolva ezáltal a foltok terjedését, másrészt képes aktivizálni és pigmenttermelésre bírni a szőrtüszőkben lévő, inaktív állapotban lévő, pigmenttermelő „őssejteket”.

A mai modern fényterápiában alapvetően két fajta kezelési mód létezik. Az első az UV fény kisebb hullámhosszú, szűk spektrumát használja, ez az ún. UVB fénykezelés. Mivel az UVB fény hamar gyulladást kelt a bőrben (nyáron ettől égünk le) ezért a kezelés kis dózisokkal indul, és ezt lehet fokozatosan növelni, ha a bőr már hozzászokott a fényhez. A kezelés csak bőrgyógyászati fényterápiás centrumokban elérhető. A kezelést heti 2-3 alkalommal hónapokig kell folytatni a teljes terápiás hatás eléréséhez. A páciens a kezelés alatt egy speciális kabinban áll v. esetleg fekszik. Ezt a kezelési módszert gyakrabban alkalmazzák vitiligo kezelésére. A fénykezelés a pigmenthiányos bőr miatt nagyon kis dózisokkal indul.
A másik fénykezelési módszer az UV fény nagyobb hullámhosszú spektrumát használja, ez az ún. UVA fénykezelés, mely mélyebbre hatol a bőrben. Kis energiája miatt azonban nagyon hosszú ideig kellene a betegnek a kabinban állni a terápiás hatás kifejlődéséhez, így egy kis trükkhöz kell folyamodni, hogy lerövidítsük a kezelési időt. A trükk lényege, hogy a beteg egy fényérzékenyítő gyógyszert vesz be néhány órával a fénykezelés előtt, és ez előkészíti a bőrét a kezeléshez. A hatóanyagot pszoralénnek hívják, innen kapta a módszer a PUVA elnevezést pszoralén+UVA). A kezelés csak orvosi felügyelet mellet végezhető és nyáron, értelemszerűen a leégés veszélye miatt, nem alkalmazható. A kezelést heti 2-3 alkalommal szintén hónapokig kell folytatni a teljes terápiás hatás eléréséhez. A páciens a kezelés alatt szintén egy speciális kabinban áll v. esetleg fekszik. Ezt a módszert általában csak akkor alkalmazzák, ha a vitiligo az UVB terápiára nem javul.
A harmadik speciális fénykezelési módszer az ún. excimer lézer kezelés, mely a lézerkezelés és a fényterápia ügyes kombinációja. Itt nagy energiájú UVB fény megy bele a bőrbe, tehát lényegében ez is egy UVB fénykezelés. Előnye, hogy a kezelőfej kis mérete miatt (kb. egy 2-3 cm átmérőjű kör) az ép bőrterületeket nem teszi ki felesleges fényterhelésnek, és célzottan a vitiligos tüneteket lehet vele kezelni. Nagy kiterjedésű tünetek esetén éppen emiatt nem használható.
A fénykezelésnek is vannak mellékhatásai. A fénykezelés alatt, ha a bőr kicsit nagyobb dózisú fényt kap, a napégéshez hasonló tünetek jelentkezhetnek. Hosszú távon a legfontosabb mellékhatás a rosszindulatú bőrelváltozások kialakulása, ugyanis mind az UVB mind az UVA fény hosszútávon rákkeltő hatású. ÉPPEN EZÉRT FÉNYKEZELÉS CSAK SZIGORÚ SZAKORVOSI FELÜGYELET MELLETT ALKALMAZHATÓ!
FELHÍVJUK A FIGYELMET, HOGY A SZOLÁRIUM NEM UGYANAZT A FÉNYKEZELÉSI MÓDSZERT NYÚJTJA MINT A FENT LEÍRTAK, EZÉRT A KÉT KEZELÉSI MÓDSZER NEM HELYETTESÍTHETŐ!!!

A különböző SEBÉSZI MÓDSZEREK (pigmentsejtek beültetése, bőrátültetéses eljárások) hazánkban nem igazán elterjedtek, és változó kozmetikai eredményt adnak.

Amennyiben a betegség kiterjedése egy bizonyos ponton túlhalad, érdemesebb a bőr megmaradó kevés pigmentjét is eltávolítani. Igaz, hogy így a bőr teljesen védtelen lesz, de kozmetikai szempontból legalább egységes lesz a bőrszín. A maradék pigment eltávolítását csak ebben jártas szakember végezheti. Erre a célra bizonyos kémiai szerek illetve lézerkezelés alkalmazhatók.

Kis kiterjedésű illetve aktívan terjedő tünetek esetén HELYILEG ALKALMAZOTT SZTEROID TARTALMÚ KÉSZÍTMÉNYEK alkalmazása jön szóba. A kezelés logikai alapja az, hogy a szteroidok gyulladáscsökkentő és immunrendszert gátló tulajdonságuknak köszönhetően a pigmentsejtek pusztítását képesek meggátolni, és ezzel a foltok terjedését lassítani. Egyúttal a visszabarnulást is elősegíthetik. Hátrányuk, hogy hosszú ideig folyamatosan alkalmazva a bőrt lassan elsorvasztják, elvékonyítják, értágulatokat okozhatnak. Alternatívát jelent az újabb generációs gyulladáscsökkentő készítmények (tacrolimus, pimecrolimus) alkalmazása, melyek hosszabb távon, szteroid-mellékhatások nélkül használhatók.

vissza az oldal tetejére

A foltok területén nincs pigment, így nincs védelem a napfény ultraibolya (UV) sugárzása ellen, tehát a bőr nagyon könnyen leég. Emiatt a pigmenthiányos bőrt magas faktorszámú fényvédővel kell védeni. Az ép bőrön azért érdemes fényvédőt alkalmazni, mert az ép bőr ha lebarnul , a fehér foltok sokkal feltűnőbbek, kontrasztosabbak lesznek.

A pigmenthiány könnyebben kialakul olyan helyeken, amelyek állandó irritációnak vannak kitéve. Ezért a vitiligos betegek kerüljenek minden olyan irritáló tényezőt, amely a bőrt érheti (pl. karóra, nyaklánc, szoros ruházat stb. viselése).

Az arcon vagy a kozmetikailag zavaró helyeken lévő, feltűnő tünetek jó minőségű alapozó használatával elfedhetőek. Ez nemcsak a nőkre vonatkozik, férfiak is bátran próbálkozzanak!

Az ún. önbarnító testápolókkal egységesíthető a bőrszín. Ezek a testápolók olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a felső hámréteget megfestik. Ügyesen kell alkalmazni, hogy mindenhol egyforma árnyalatot nyerjen a bőr. A barna szín egy idő után lekopik. Hátránya, hogy kissé természetellenes színt kölcsönöz a bőrnek.

vissza az oldal tetejére