Amikor elkezdtem a témával foglalkozni, megdöbbenve olvastam az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb statisztikai adatait, miszerint a párok körülbelül 8-20%-a küzd valamilyen meddőségi problémával. Bár sokan azt gondolják, hogy ez a probléma csak nőket érint, a férfiak esetében is égető a probléma, jelen cikkben mégis a női meddőség és a nőgyógyászati problémák témájára fektettem a hangsúlyt.

  • Hogyan küzd az orvostudomány a meddőséggel?
  • Milyen tényezők miatt kell pároknak szembenézni ezzel a nehézséggel? Segíthet a manuálterápia?
  • Volt akinek segített?

Ezt a témát fogjuk körbejárni és megvizsgáljuk, milyen konzervatív kezelési lehetőségek vannak és milyen korábbi próbálkozások történtek a meddőséggel való harcban.

Miről szól ez a cikk röviden?

Hivatalosan egy nő akkor mondható meddőnek, ha egy év vagy annál hosszabb idő alatt védekezés nélkül, rendszeres nemi életet élve sem képes teherbe esni. Az ágyba bújás és a fogantatás között nagyon hosszú az út, sok folyamat harmónikus működésének eredménye lesz a megfogant embrió:

  1. A nő testének petesejtet kell kibocsátania az egyik petefészekből.
  2. A férfi spermiumának útközben össze kell kapcsolódnia a petesejttel (meg kell termékenyülnie).
  3. A megtermékenyített petesejtnek a petevezetéken keresztül a méh felé kell haladnia.
  4. Az embriónak a méh belsejéhez kell rögzülnie (beágyazódás).

Ha ezekből csak egy problémás, a terhesség nem következik be. 

Mielőtt belevágnánk a meddőség okainak végeláthatatlan listájába, vessünk egy pillantást a méh anatómiájára.

A méh felépésítése

A holisztikus szemlélet megköveteli, hogy egy ilyen összetett problémánál a méhet együtt vizsgáljuk a szomszédos szervekkel. Ha alaposan megvizsgáljuk -és nem csak- a méhet, akkor két típusú kötőszövetet (fascia) vélünk felfedezni a szerveink körül. A lazább, magát a szervet körbe ölelő és annak formáját biztosító kötőszövet a körbeölelő fascia (investing fascia). Az eredési fascia (insertional fascia), egy erősebb hálószerű kötőszövet, amellyel a méh megkapaszkodik a medence falához és az izmokhoz.

Továbbá, ha fentről belenézünk a medencébe, akkor a méh fő stabilizáló-, egy trambulinhoz hasonló-, minden irányba jól kifeszített szalagrendszerét látjuk.

Perisztaltikája nem csak a beleknek van

Szerveinknek két fontos mozgása van: mobilitás (egy adott szerv szomszédos társaitól való elmozdulását mutatja) és motilitás (perisztaltikája). Ezek a kifejezések jól ismertek például az izmok mobilitásával vagy a belek perisztaltikájával (A tápanyag végighaladása a bélrendszeren) kapcsolatban. Ezekkel a mozgásokkal minden szerv rendelkezik. Ez alól a méh, a petevezeték, a petefészek sem kivétel.

A korábban említett eredési fascia és a tarmbulinszerű szalagrendszer fő szerepet játszik méh mobilitásában, biztosítja a szerv gondtalan mozgását a medencefenékben. Például járásnál a medencében nagy harcok folynak a szervek között, hogy ki – merre – hova pozícionálja magát és amennyiben csökken a szervek mobilitása, máris megjelenhet valamilyen diszfunkció.

A perisztalzis a belső folyamatokat segíti, így például a spermiumok önmozgását az ampulla fele, valamint ovulációnál a petesejtek vándorlását. Ha az ampullában megtörténik a megtermékenyülés, akkor szintén ezek a  ciklikus perisztaltikus összehúzódások támogatják az embrió utazását a petevezetéken keresztül a méhbe, ahol a méh összehúzódásai révén az embrió beágyazódhat a méh falába.

Látjuk, hogy a szaporítószervek boldog és kiegyensúlyozott működéséhez elengedhetetlen az adott szerv mobilitása és motilitása.

Mi van ha nem boldog a méh?

Ha a belek mobilitása és/vagy perisztaltikája nem megfelelő, akkor könnyen kialakulhat hasmenés, puffadás és székrekedés is. Ugyanez érvényes a szívre is, hisz annak ciklikus-perisztaltikus mozgásának zavara, keringési rendellenességhez vezethet.

Amennyiben a női nemiszervek mozgásai diszfunkcionálisak, könnyen túlterhelődnek, erőlködnek, egyes funkciót nem képesek ellátni és felborul az egyensúly. Kialakulhatnak:

Ezek a tünetek önmagukban nincsenek ok-okozati összefüggésben a meddőséggel, de jelző üzenetük lehet, hogy valami nincs rendben, a szaprítószervek feszülés alatt állnak.

A legnagyobb bűnös az adhézió

Az adhézió a testünk belsejében lévő összenövések. Amikor elvágjuk az kezünket, a vérzést követően, a gyógyulás jeleként elindul egy hegesedés, ami a két részt összeforrasztja. Hasonló gyógyulási folyamat történik a has- és medenceüregben is.

Ilyen adhéziók leggyakoribb oka a hasi műtétek és traumák, ezt követik a fertőzések, idegen testek, kiszáradás,sugárkezelés, allergiás reakciók vagy kémiai sérülések.

A fentiek bármelyike is legyen a kiváltó ok, egy közös van bennük, az ischémia (oxigén hiányos állapot). Ez részben a sérült ereknek vagy az új erek nem megfelelő rendeződésének köszönhető. Majd gyorsan kialakul a fibroblasztok által támogatott folyamat, a fibrózus, a sérült részek egyesítése. Amikor szépen összeilleszkedett a két rész, akkor már nincs szükség további fibrózusra. Ekkor érkeznek kis fehérjék (FDP -fibrin degradation products) és elkezdik lebontani ezt a merev falat. Ez a folyamat a fibrinolízis.

Mi történik, ha nem sikerül lebontani a gyógyulásnál szükséges, de később problémát okozó fibrózusos szövetet? Akkor bizony kialakulnak az adhéziók.

Ezek az összenövések a nőgyógyászati műtétek 75-93%-ban szövődményként kialakulnak és krónikus fájdalomhoz, meddőséghez vagy bélelzáródáshoz vezethetnek. Akinek volt már ilyen műtéte, az tudja, hogy ezek kis vágások (minimál invazív beavatkozások), alig látszanak, de ha a statisztikát nézzük, meghökkentő eredményeket olvashatunk. Azt is megállapították hogy a korábbi császármetszésen átesett nők 37%-ának volt összenövése és ez a szám növekszik a császármetszések számával.

A méh háromdimenziós ultrahangfelvétele, amely a méh üregében lévő adhéziókat mutatja.

“Még szerencse, hogy nekem nincs semmilyen hasi műtétem…”

Sajnos azoknál a nőknél, akinél összenövéseket találtak, közel 40%-nál nem volt semmilyen hasi/medence műtét. Korábban már említettem egyéb okokat is, mint a fertőzések, endometriózis, sugárkezelés stb., amelyek szintén elindíthatják ezeket a folyamatokat.

Itt gyorsan kiemelem az endometriózist (a méh belső rétege, az endometrium a méhen kívül elburjánzik) is, hisz közel 40%-ban összenövéssel jár.

Meddőség és az adhéziók kapcsolata

Az adhéziókkal küzdő nőknél nagyobb a meddőség, az ismétlődő vetélés és a méhen kívüli terhesség kockázata.

Azoknál a meddő nőknél, akik mióma műtéten estek át, 80%-al nagyobb az adhézók előfordulása a méh és a petevezeték körül, mint akiknek nem volt ilyen beavatkozásuk (náluk 20%).

A meddőséggel küzdő nők kórelőzményében háromszor gyakoribb a vakbélműtét.

 2019, Németország. Közel 60 ezer az indukált és spontán abortuszon átesett nők száma. Ezt a témát mélyrehatóan vizsgálták. A kutatók az abortusz következményeinél nem csak a pszichés betegségeket említik (posztabortusz stressz szindróma, szorongás, depresszió), hanem kapcsolatot vélnek a terhesség megszakítása és a másodlagos meddőség kialakulása között. Feltételezhetően a sérülés és a kialakult adhéziók állhatnak a háttérben.

Összességében a korábbi hasi műtétek, különösen a kismedencei műtétek voltak a leggyakoribb kockázati tényezők, amelyek a meddő nők 59%-ánál voltak jelen, ezt követte a kismedencei gyulladás (42%) és az endometriózis (10%).

Harc az adhéziók ellen

Az adhéziók elleni küzdelemben a beavatkozások palettája egyre bővül, mert látják a megelőzésnek a fontosságát. Vannak műtéti beavatkozások (adheziolízis), amelyekkel oldani tudják ezeket az összenövéseket. A gond csak ott van, hogy maga a beavatkozással újabb adhéziókat képeznek (egy felmérés szerint 90%os az adheziolízissel okozott újraképződés előfordulása).

Hogyan jön a képbe a manuálterápia?

Már több kutatás is próbált összefüggést találni az összenövések és a manuálterápia kapcsolatára. Annak ellenére, hogy a témát nehéz kutatni, hisz ennek mérési módszertana még kiforratlan, több ember és állatkísérlet igazolja, hogy a manuálterápia hatékony a hasi összenövések oldásában.

Hasi összenövések oldása VCT módszerrel

Ezt az feltételezést igazolja saját, rendelői tapasztalatom is

Esettanulmány 1: Egy 41 éves páciensem derék és vállfájdalmakkal keresett fel. A vizsgálat során kiderült, hogy 11 éve volt egy császármetszése. A kezelések eredménytelenség megkövetelte, hogy viszcerális (zsigeri) állapotát is megvizsgáljuk. Kiderült, hogy a szülés óta erős menstruációs fájdalmai (dysmenorrhea) vannak. A kezelést ebbe az irányba terelve, nemcsak a fizikális panaszaiban sikerült javulást elérni, hanem az egyik kezelés után a menstruációja a szokásosnál korábban kezdődött, amit nagy vérzés követett. Ettől fogva minden visszaállt a szülés előtti állapotra. Nagyon elgondolkodtam, hogy pusztán az adhéziók szétválasztásával, a fascia kezelésével és viszcerális terápiával milyen zsigeri panaszokon lehet segíteni.

Esettanulmány 2: Egy fiatal nőt kar és kézzsibbadás hozott a rendelőbe. Kiderült, hogy a ciklusa is eltér a normálistól. Ovulációnál erős menstruációs görcsre emlékeztető fájdalmak jelentkeznek, amit gyakori székletürítés követ. A gyakran megjelenő aktus közbeni fájdalom a nemi életét is megnehezítette (a méh egyik szalag (urethro-sacral ligament) túlfeszülése, összefüggésbe hozható ezzel a tünettel). Első kezelésen a méh szalagrendeszer feszülés pontjait kezeltük és 90%ot csökkentek a tünetei. A második ovulációnál már teljesen megszűntek a panaszok.

“Sokkal jobban vagyok, már kevésbé vagyok meddő”

Egy térdfájdalom esetén a kijelentés megállja a helyét, főként ha kezelés után az illető már képes fájdalommentesen lépcsőzni, de sajnos a meddőség kezelését nagyon nehéz mérni. A tudományos világban viszont voltak szép próbálkozások a témában.

Már 2004-ben Wurn és társai egy vizsgálatban 17 meddő nőt kezeltek, akik természetes úton szerettek volna teherbe esni és 36 nőt, akiknél a mesterséges megtermékenyítés ütközött akadályba. A kezeléseket követően 10 nőnek sikerült természetes úton teherbe esni és 22 sikeres embrióátültetés volt (szemben a várt 12,7-el).

Egy másik kutatócsoport tíz nőt kezelt különböző manuális technikákkal (kombinálták a módszereket). A kezeléseket követő három hónapban hat nő teherbe esett.

Az elemszámok kicsik, a módszertanok kidolgozatlanok és joggal tesszük fel a kérdést: “Nem lehet véletlen? Honnan tudjuk, hogy a kezelésektől estek teherbe?

A teljes bizonyosság még várat magára, de 2002-2011 között, közel 1400 meddő nőn végzett tanulmány újból megpróbál reményt kelteni sok párnak. Több mint 50%-os sikerarányt tudnak felmutatni azoknál a nőknél akiknek petevezeték elzáródás, vagy PCOS (polycystic ovarian syndrome) okozta a meddőséget . Akiknek hormonális problémájuk volt, a csoport felénél sikerült csökkenteni az FSH-t (a peteéréshez szükséges hormon) és 40%-uk teherbe esett. Hasonló eredményt találtak endometriózisnál.

Ha nagyon szkeptikusan is nézzük az imént vázolt kutatási eredményeket, a több, mint 50%-os sikerarány nem elhanyagolható.

Csupán kézzel végzett technikákkal, feloldva a hasi adhéziókat, szövődményt nem okozva, akár 50%-al is lehetséges növelni a megtermékenyítést?

{BANNER}

Kinek segíthet a manuálterápia?

Kik azok a meddőséggel vagy krónikus nőgyógyászati problémával küzdő nők, akiknek problémájuk hátterében lehetséges valamilyen mechanikai összenövés? Nagy valószínűséggel beletartozik a csoportba, ha:

  • Volt korábban hasi/medencetáji műtét (vakbél, nőgyógyászati, sérvműtét, abortusz, stb.)
  • Kezelték endometriózissal vagy PCOS-el
  • Ha volt ortopédiai műtétje az alsó végtagon vagy a medencetájon
  • Volt korábban nagyobb esése a medencére
  • Tartós emésztési panaszai vannak

Következtetés

A meddőség nagyon sok pár életét megnehezíti. A gyermekáldás reményében kénytelenek nők hormon kezeléseknek, műtéti beavatkozásoknak alávetniük magukat. Egyre több bizonyítékunk van a belső összenövések és a meddőség szoros kapcsolatára, valamint a manuálterápiára, mint lehetséges kezelési alternatívára.

Egy kezelés, ahol nem lesznek szövődmények, nem tart évekig, nem kell gyógyszeres kúrákat végezni és bár néha kellemetlenséggel jár, biztató eredményekkel szolgálhat.

Garantálható a siker? Nem.
Érdemes kipróbálni? Minden bizonnyal.